Radnóti Blues

Radnóti Miklós: Férfivers

Süvölts csak bátran, hisz férfi vagy
s boldog dolgaid között orvul szurokkal önt nyakon
a csókoddal ojtott asszony is,
s e hajlongó tréfája mögött
még kést is dugdos elõled.
Tudd, egyedül vagy, mint az elsõ farkas volt
az éjszaki rideg erdõn, mikor félfarra dõlt
és fûrészelõ nyögéssel tépte
a húsbapólyált bordát oldalából,
hogy nõstényt teremtsen magának,
kivel együtt futhat a fák közt
s ki elpotyogtatja majd fajtáját maradéknak!
és szedte, marta egyre kíjebb a bordát
szörnyû türelemmel s nem segített néki senkisem.
És mégis mindennap újrakezdte!
Te is naponta kezded és egyedül vagy,
csak szavaid szálas indái karolnak.
És nõttön nõ süvöltõ kedved körül
a borostás magány.

Kicsit modoros mondjuk, de kurvára van benne valami. Szar nekem, mi?

Imádtam különben Radnótit 18-19 éves korom körül, amikor még azt hittem, ilyen bölcsészcuccokkal fogok foglalkozni. Persze most is imádom, csak már nem veszegetem le a kötetet sűrűn a polcról, mint akkor, meg amit tudtam kívülről, nagyrészt elfelejtettem. Ez van.

Most megyek, hozok egy sört magamnak, bluest hallgatok, és nőttön nő süvöltő kedvem körül a borostás magány. Meg kéne borotválni, vagy valami.

Tyúkok tánca (azért is)

Ma végre kézhez kaptam a szép új könyvet, amit fordítottam. Nem mondom meg, hányadik a sorban, mert fogalmam sincs, össze kéne számolni. Azt tudom, hogy a tizehatodikon dolgozom most (ami egy nagy szar, de az mindegy (na jó, majdnem mindegy)), ezt viszont kábé 1932-ben csináltam még, csak mostanra adták ki.

Jó ám az ilyen. Mégiscsak csináltam valamit, amit a kezembe lehet fogni, meg lehet mutatni büszke anyukáknak, lehet dedikálni a csajoknak (amit némiképp azért komplikál, hogy csak három tiszteletpéldányt kaptam - shit), és időnként elő lehet venni. Olyankor persze lehet jókat dühöngeni, hogy mégis, hogyan írhattam le ekkora baromságokat, úgyhogy nem viszem túlzásba a saját fordításaim olvasását. Azért marhára kellemesen csiklandozza az ember sznobériáját, amikor a Szabó Ervin Könyvtár katalógusába bepötyögi a nevét, az meg putty, kidob egy csomó találatot.

Ez a könyv most jó lett különben, nem cseszték el a borítót, mint néha szokták, beleolvasva nem téptem a fejemen található minimálhajam a saját kreténségem miatt, és eddig még olyan mondatot sem találtam, amit a szerkesztő talált helyénvalónak meggyilkolni.

Örömmel jelentem: elégedett vagyok. (So far, so good, még nem olvastam végig.)

L

Hm. It is always so nice to have a bit of intimacy with someone you may never go out with - when there is a passing (and paradoxically also lingering) moment when everything seems possible.

I held a very warm hand for about two seconds today, and as that was some two seconds more than it would have been absolutely necessary, and as neither of us seemed willing to let go...

It was like a short but beautiful relationship that had to end for reasons we couldn't control.
___________________

As I wrote it down now it seems crap. Still, if this isn't nice, I don't know what is. See Vonnegut quote to the right.

I dreamt of pirates

The other day I read an article somewhere (and I'm not going to prove it as there's no way I'll start and find the link now) which said it's scientifically proven that working men who have a nice afternoon nap every now and then are much less likely to die of a heart attack than those who don't sleep during the day.

Well, I've just done a lot of good to my heart.

Kick off

I just want to start it off tonight, nothing substantial to say at the moment.

I'd like to say as much, though: I'm Hungarian and I'm going to write this in Hungarian and/or English. Whichever fits the topic, and whichever I feel like. Mostly English, I guess. I don't know, I'm not much of an extrovert, and using some other tool than my mother tongue should give me the distance I need from myself to get somewhat personal.

I haven't a clue what I'm going to write about. Things, I guess.