Mash

Annyira király, hogy megjelent az Inkvizítor a Hamuvárosban.

Alig várom, hogy Glokta szétcsapjon az Árnyvadászok között. Én egy füllevágással kezdeném a helyében.

Túlbuzgás

Kapus lévén elég ritkán tapasztaltam meg foci közben, milyen a pálya mellől nézni a meccset, merthogy ugye a többiek folyton cserélgetik egymást, én meg maradok ottan a helyemen, a katrocban. Ha néha ketten osztoztunk a kapun, vagy mezőnyben játszottam, vagy sérült voltam, és le se vetkőztem, azért néha kívülről is láttam már a csapatot, és az sokkal, de sokkal idegesítőbb.

Na most ezt meg kell szorzni úgy harmincnyolccal, amikor a pályán lévők támaszkodnak is rám. Márpedig amikor lemegyek a suliban a csajok kézilabdameccsére, mindig ez van. Az ifjú tesitanárnő persze tartja az edzéseket rendesen, szóval ő az edző meg minden, de amúgy csöndes típus, meccs közben nemigen szól. Na most én se pofáznék bele, de őt nem zavarja, a csajok meg határozottan igénylik, hogy érezzenek valami támogató jelenlétet a pálya mellől (ezt onnan tudom, hogy mondják), úgyhogy próbálok segíteni.

Érteni természetesen nem értek hozzá, de a színvonal nem olyan egetrengető, hogy ez akadályt jelentene, próbálok valamit segíteni azzal, amit kivülről látok, aztán rendezem őket, meg ordítok, ha kell (sokat kell).

No de nem is ez az érdekes, hanem hogy mennyire elkap a hév. Pénteken például úgy vesztem össze a bíróval, hogy öröm volt nézni.

Az úgy van, hogy a csávó már vagy ezer éve jár ide vezetni, de hiába a reggel 9 óra körüli időpont, színjózanon még nem láttuk. Miután idős testnevelő kollégám nyugdíjba ment, a spori reklamált is, hogy már nincs kivel inni egyet a meccs előtt. Nem nagyon részeg, vagy ilyesmi, de láthatólag nehezére esik a koncentrálás, és messziről bűzlik rajta a pia.

Rendszeresen fingja nem volt róla, mi történik körülötte, a kétperces kiállítások átlag három és fél percig tartottak, mert akkor jutott eszébe szólni, nem vette észre, amikor az egyik csaj a lábára ejtette a labdát, de úgy, hogy az elgurult tíz méterre, és utána kellett sétálni, egy kapufáról oldalt kipattanó labda után sípolt, és középre mutatott, meg ilyenek. (Nem mintha bennünket sújtott volna, a fonyódi kolleganővel együtt mérgelődtünk meg röhögtünk rajta felváltva.)

Egy kissé idióta (bár teknikli szpíking valszeg jogos) kiállítás után lecsesztem. Na, erre berágott persze picit, de nem lehetett komolyan venni szegényt, tényleg.

Azért amikor megjegyeztem, hogy legközelebb talán józanon kéne jönni, volt annyi önkritikája, hogy nem sértődött meg különösebben, majd szünetben odajött, és aszonta, tisztel, mint embert. Biztosítottam felőle, hogy én is, és egész jó haverságban váltunk el. Pénteken megint meccs, kíváncsi leszek, mi sül ki belőle.

Amúgy a csajok 9:7-re nyertek.

Hogy van angolul, hogy "különleges nevelési igényű gyerek"?

Az úgy volt, hogy összedobott a suli egy pályázatot, Comenius meg minden, az a lényeg, hogy ha összejön, diákok mehetnek osztrák gazdaságokba dolgozni meg tapasztalatot szerezni meg minden, tök jó.

Aztán tegnap szóltak, hogy jól le kéne fordítani a pályázatot angolra, mert a résztvevő országok nyelvén nem lehet beadni, szóval magyar és német ugrott. Megnéztem. Sikítottam. Nemtom, mit gondolnak laikus arról, hogy hogyan megy ez a fordítósdi dolog, de szerintem azt hitték, hogy az ember leül, és mosolyogva átdob angolra tíz ánégyes oldalt egy-két felhőtlen órácska alatt. Tele ha nem is brutálisan, de öléggé hivatalos mezőgazdaságis meg pályázatis szövegekkel - és én se a mezőgazdasághoz, se a pályázatosdihoz nem értek.

Annyiban meg persze mákjuk van, hogy egy fordítót alkalmaznak angoltanárnak, mert - és kurvára nem akarom, hogy ebből bármiféle beképzeltség süssön, mert egyáltalán nem úgy gondolom - ezt a melót tíz angoltanárból kilenc sose tudná megcsinálni. Sok angolul se tud hozzá eléggé (ciki, de tényleg nem túl rózsás a helyzet tapasztalatom szerint), amelyik meg igen, annak a fordításban nincs tapasztalata, és azért az se megy magától.

Akárhogy is, elvállaltam, de úgy, hogy a hét hátralévő részében nemigen tartok órát, csak bevonulok a laptoppal, és elfordítgatok, amíg a gyerekek elvannak, mint a befőtt - mongyuk azért valami feladatot próbálok adni nekik, meg a fél szemem azon van, hogy ne szedjék szét az épületet.

No hát így ért össze g fordító és pedagógus énje egy hideg februári reggelen.

G plagizál, és nem élvezi picit se

Az van, hogy részt vettünk tavaly ezeken a mindenféle továbbképzéseken, és most valaki kitalálta, hogy akkor az ott szerzett észbontóan magasröptű tudásról akképpen adhatunk számot, hogy a suliból mindannyian legyártunk fejenként öt darab óravázlatot, hiszen abban úgyis faszán benne lesz minden csudás dolog, ami ránk ragadt. Persze engem például sikerült olyan helyre küldeni, ahová elvileg kizárólag magyartanárok voltak hivatalosak, szóval azért vannak kétségeim felőle, hogy ez a cucc valóban alkalmas lett volna a továbbképzések eredményességének megméricskélésére.

Volt is lázadozás rendesen, mert hát a rossebnek van kedve a drága idejét totális baromságokra pazarolni, de amit meg köll csinálni, azt meg köll csinálni. Illetve a végén annyira mégse köllött, szerintem igen kevesen voltak, akik mind az ötöt kipréselték magukból.

Akárhogy is, nekiálltam óraterveket gyártani. Értsd: nekiálltam óraterveket keresni a neten. Érdekes módon minimális mennyiségű használható dolgot találtam, de a végén azért bekopipészteltem a sablonba öt különböző cuccot, és kettőhöz sikerült is odaköltenem a kompetenciákról szóló rizsát (az előírt legalább tíz mondat helyett kábé négyben), aztán azokat feltöltöttem a tanáriban a gépre, ahol a helye volt. A másik három meg le van szarva, szerintem sokan egyet se adtak le.

Na, csak azt akarom mondani, hogy a legszarabb érzés az egészben az volt, hogy kiadtam a kezemből valamit, ami 1, úgy volt szar, ahogy volt, illetve 2, eleve nem az én fejemből pattant ki.

Biztos azért van, mert azért elég sok olyan komoly dolog került ki a kezemből, aminél játszottak a szerzői jogok, meg ilyenek, de kényes vagyok rá, hogy amit én csinálok, azt én csináljam. Szóval az éreccségi tételeket például eszembe nem jutott netről összekaparni, pedig nyilván ezren azt tették (persze nagyjából én is kénytelen vagyok ugyanazt kérdezni, mint mindenki más, erősen behatároltak ugyanis a lehetőségeim, ha azt akarom, hogy választ is kapjak). Most viszont lazán szartam a dologra, és összekapargattam a hülyeségeket. Kétségkívül eleve közhasználatra szánt hülyeségek voltak, de akkor is.

Ehh, nekem sincs mindenre energiám. Erre pont nem jutott.