Az van, hogy részt vettünk tavaly ezeken a mindenféle továbbképzéseken, és most valaki kitalálta, hogy akkor az ott szerzett észbontóan magasröptű tudásról akképpen adhatunk számot, hogy a suliból mindannyian legyártunk fejenként öt darab óravázlatot, hiszen abban úgyis faszán benne lesz minden csudás dolog, ami ránk ragadt. Persze engem például sikerült olyan helyre küldeni, ahová elvileg kizárólag magyartanárok voltak hivatalosak, szóval azért vannak kétségeim felőle, hogy ez a cucc valóban alkalmas lett volna a továbbképzések eredményességének megméricskélésére.
Volt is lázadozás rendesen, mert hát a rossebnek van kedve a drága idejét totális baromságokra pazarolni, de amit meg köll csinálni, azt meg köll csinálni. Illetve a végén annyira mégse köllött, szerintem igen kevesen voltak, akik mind az ötöt kipréselték magukból.
Akárhogy is, nekiálltam óraterveket gyártani. Értsd: nekiálltam óraterveket keresni a neten. Érdekes módon minimális mennyiségű használható dolgot találtam, de a végén azért bekopipészteltem a sablonba öt különböző cuccot, és kettőhöz sikerült is odaköltenem a kompetenciákról szóló rizsát (az előírt legalább tíz mondat helyett kábé négyben), aztán azokat feltöltöttem a tanáriban a gépre, ahol a helye volt. A másik három meg le van szarva, szerintem sokan egyet se adtak le.
Na, csak azt akarom mondani, hogy a legszarabb érzés az egészben az volt, hogy kiadtam a kezemből valamit, ami 1, úgy volt szar, ahogy volt, illetve 2, eleve nem az én fejemből pattant ki.
Biztos azért van, mert azért elég sok olyan komoly dolog került ki a kezemből, aminél játszottak a szerzői jogok, meg ilyenek, de kényes vagyok rá, hogy amit én csinálok, azt én csináljam. Szóval az éreccségi tételeket például eszembe nem jutott netről összekaparni, pedig nyilván ezren azt tették (persze nagyjából én is kénytelen vagyok ugyanazt kérdezni, mint mindenki más, erősen behatároltak ugyanis a lehetőségeim, ha azt akarom, hogy választ is kapjak). Most viszont lazán szartam a dologra, és összekapargattam a hülyeségeket. Kétségkívül eleve közhasználatra szánt hülyeségek voltak, de akkor is.
Ehh, nekem sincs mindenre energiám. Erre pont nem jutott.
Volt is lázadozás rendesen, mert hát a rossebnek van kedve a drága idejét totális baromságokra pazarolni, de amit meg köll csinálni, azt meg köll csinálni. Illetve a végén annyira mégse köllött, szerintem igen kevesen voltak, akik mind az ötöt kipréselték magukból.
Akárhogy is, nekiálltam óraterveket gyártani. Értsd: nekiálltam óraterveket keresni a neten. Érdekes módon minimális mennyiségű használható dolgot találtam, de a végén azért bekopipészteltem a sablonba öt különböző cuccot, és kettőhöz sikerült is odaköltenem a kompetenciákról szóló rizsát (az előírt legalább tíz mondat helyett kábé négyben), aztán azokat feltöltöttem a tanáriban a gépre, ahol a helye volt. A másik három meg le van szarva, szerintem sokan egyet se adtak le.
Na, csak azt akarom mondani, hogy a legszarabb érzés az egészben az volt, hogy kiadtam a kezemből valamit, ami 1, úgy volt szar, ahogy volt, illetve 2, eleve nem az én fejemből pattant ki.
Biztos azért van, mert azért elég sok olyan komoly dolog került ki a kezemből, aminél játszottak a szerzői jogok, meg ilyenek, de kényes vagyok rá, hogy amit én csinálok, azt én csináljam. Szóval az éreccségi tételeket például eszembe nem jutott netről összekaparni, pedig nyilván ezren azt tették (persze nagyjából én is kénytelen vagyok ugyanazt kérdezni, mint mindenki más, erősen behatároltak ugyanis a lehetőségeim, ha azt akarom, hogy választ is kapjak). Most viszont lazán szartam a dologra, és összekapargattam a hülyeségeket. Kétségkívül eleve közhasználatra szánt hülyeségek voltak, de akkor is.
Ehh, nekem sincs mindenre energiám. Erre pont nem jutott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése