Voltam tegnap a fordítómaffia első közgyűlésén a jó öreg Parázs presszóban (és ha már ott voltam, bedobtam egy thai zöld curryt). Egyébként tök jó volt, szóval abszolút nem bántam meg, hogy mindenféle rusnya havazás ellenére elindultam.
Ehelyütt azonban a szeretett MÁV furcsaságairól szeretnék pár huncut szót szólni.
Tegnap a félkettes ic-vel indultam Pestre, és hát aki járt már a Dombóvár-Bp vonalon, az jól tudja, hogy úgy 20 perc késés alá ezek a vonatok nem szívesen adják, ennyit meg egy tisztességes buliról is illik késni nyilván, úgyhogy megszoktuk szépen lassan. Gondoltam, most a hó miatt rosszabb lett a helyzet, azt mondták Pest körül minden 15-20 percet késik, úgyhogy megsaccoltam, hogy vagy háromnegyed óra lesz belőle legalább, az meg belefér, és elindultam. Az már a vonaton derült ki, hogy a rendkívüli helyzet miatt még helyjegyet sem kellett volna vennem, és majd jól visszaváltják a késés miatt.
Ehhez képest emberemlékezet óta először a félkettes ic percre pontosan begördült a Keletibe. A MÁV becsületére váljék, tartották magukat az ígérethez, és tényleg így is visszaváltották a jegyet.
Nade visszafelé! A 9.45-ös vonatot gondoltam ki magamnak, ami sajnos azt jelentette, hogy mindenképp lemaradok az Ausztrál Open döntőjéről, de úgy volt, hogy délután Lóci is jön (aztán sajna mégse), meg egyébként is össze kellett még raknom három és fél óravázlatot (erről külön poszt holnap). Akárhogy is, ott vigyorogtam a Keletiben fél tízkor, és felnéztem a táblára.
Ahová ki volt írva, hogy a Dráva ic 40 perc késéssel indul. Banyek. Aztán meg az is ki volt írva, hogy Kassáról (mer igazából egy Kassa-Szarajevó viszonylatban közlekedő vasparipáról diskurálnék ennen magammal) 100 perc késéssel ér be. Mivel érkezés és továbbindulás közt menetrendileg tizennyolc perc van, ez ugyebár azt jelentette volna, hogy a vonat egy David Copperfieldet megszégyenítő bűvésztrükkel 42 perccel előbb elindul, mintsem hogy egyáltalán befutna. Persze az információnál egy pillanat alatt kiderült, hogy a 100 perc áll közelebb a valósághoz, amit egy dühöngő ember kivételével az utazni vágyó közönség egész jól viselt, és ifjú párostól, öregnénistől együtt tényleg jókat kacagtunk. Amiben nyilván a látványosan hulló hónak meg a tökéletes fehérségnek is komoly szerepe volt.
Mindeközben érdekes módon a moszkvai vonat összevissza tíz percet késett, és még a zürichi is csak egy órát. Kassa felé úgy látszik, zűrösebb volt a helyzet.
Akárhogy is, hogy ne kelljen fagyoskodni, beültem a Burger Kingbe, ott meleg volt meg lehetett pisilni. És ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy a Keletinél lévő Burger Kingben istenien megy a McDonald's wifije.
Még a második szettet is láttam hát a Live Scoreboardon eldőlni (63 64), mielőtt visszamentem az állomásra. Akkor már 110 percnél járt a jelzés, és az ember kezdte azt sejteni, hogy oké, akkor a 11.45-össel megy inkább, az helyből indul, nem kell megvárni, amíg beér Ököritófülpösről vagy akárhonnan.
Aztán mégsem így lett, valamikor 11.20 körül befutott a 9.45-ös (9.27-kor kellett volna). Fölszálltam hát vidáman, és 11.45-kor el is indultunk (hála a mobilnetnek valahol Kelenföldnél láttam, hogy 63 64 76 - az pedig a 16. Grand Slam). A 11.45-ös meg jött a sarkunkban, talán ha három és fél perccel utánunk futott be Dombóvárra.
Amúgy attól a pillanattól fogva, hogy sínen voltunk, már ment minden, mint a karikacsapás, nem csúszott tovább a vonat egyáltalán. Annyiban még volt mázlink is, hogy a 11.45-ös dombóvári csatlakozása így mindenkinek ideális volt, szóval ott már nem kellett tovább várni.
Enivéj, hazaértem, igazából nem volt gáz. A sárbogárdi kalauzos eset után legalább újabb kalandba hajszolt a MÁV.
Ehelyütt azonban a szeretett MÁV furcsaságairól szeretnék pár huncut szót szólni.
Tegnap a félkettes ic-vel indultam Pestre, és hát aki járt már a Dombóvár-Bp vonalon, az jól tudja, hogy úgy 20 perc késés alá ezek a vonatok nem szívesen adják, ennyit meg egy tisztességes buliról is illik késni nyilván, úgyhogy megszoktuk szépen lassan. Gondoltam, most a hó miatt rosszabb lett a helyzet, azt mondták Pest körül minden 15-20 percet késik, úgyhogy megsaccoltam, hogy vagy háromnegyed óra lesz belőle legalább, az meg belefér, és elindultam. Az már a vonaton derült ki, hogy a rendkívüli helyzet miatt még helyjegyet sem kellett volna vennem, és majd jól visszaváltják a késés miatt.
Ehhez képest emberemlékezet óta először a félkettes ic percre pontosan begördült a Keletibe. A MÁV becsületére váljék, tartották magukat az ígérethez, és tényleg így is visszaváltották a jegyet.
Nade visszafelé! A 9.45-ös vonatot gondoltam ki magamnak, ami sajnos azt jelentette, hogy mindenképp lemaradok az Ausztrál Open döntőjéről, de úgy volt, hogy délután Lóci is jön (aztán sajna mégse), meg egyébként is össze kellett még raknom három és fél óravázlatot (erről külön poszt holnap). Akárhogy is, ott vigyorogtam a Keletiben fél tízkor, és felnéztem a táblára.
Ahová ki volt írva, hogy a Dráva ic 40 perc késéssel indul. Banyek. Aztán meg az is ki volt írva, hogy Kassáról (mer igazából egy Kassa-Szarajevó viszonylatban közlekedő vasparipáról diskurálnék ennen magammal) 100 perc késéssel ér be. Mivel érkezés és továbbindulás közt menetrendileg tizennyolc perc van, ez ugyebár azt jelentette volna, hogy a vonat egy David Copperfieldet megszégyenítő bűvésztrükkel 42 perccel előbb elindul, mintsem hogy egyáltalán befutna. Persze az információnál egy pillanat alatt kiderült, hogy a 100 perc áll közelebb a valósághoz, amit egy dühöngő ember kivételével az utazni vágyó közönség egész jól viselt, és ifjú párostól, öregnénistől együtt tényleg jókat kacagtunk. Amiben nyilván a látványosan hulló hónak meg a tökéletes fehérségnek is komoly szerepe volt.
Mindeközben érdekes módon a moszkvai vonat összevissza tíz percet késett, és még a zürichi is csak egy órát. Kassa felé úgy látszik, zűrösebb volt a helyzet.
Akárhogy is, hogy ne kelljen fagyoskodni, beültem a Burger Kingbe, ott meleg volt meg lehetett pisilni. És ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy a Keletinél lévő Burger Kingben istenien megy a McDonald's wifije.
Még a második szettet is láttam hát a Live Scoreboardon eldőlni (63 64), mielőtt visszamentem az állomásra. Akkor már 110 percnél járt a jelzés, és az ember kezdte azt sejteni, hogy oké, akkor a 11.45-össel megy inkább, az helyből indul, nem kell megvárni, amíg beér Ököritófülpösről vagy akárhonnan.
Aztán mégsem így lett, valamikor 11.20 körül befutott a 9.45-ös (9.27-kor kellett volna). Fölszálltam hát vidáman, és 11.45-kor el is indultunk (hála a mobilnetnek valahol Kelenföldnél láttam, hogy 63 64 76 - az pedig a 16. Grand Slam). A 11.45-ös meg jött a sarkunkban, talán ha három és fél perccel utánunk futott be Dombóvárra.
Amúgy attól a pillanattól fogva, hogy sínen voltunk, már ment minden, mint a karikacsapás, nem csúszott tovább a vonat egyáltalán. Annyiban még volt mázlink is, hogy a 11.45-ös dombóvári csatlakozása így mindenkinek ideális volt, szóval ott már nem kellett tovább várni.
Enivéj, hazaértem, igazából nem volt gáz. A sárbogárdi kalauzos eset után legalább újabb kalandba hajszolt a MÁV.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése