Az úgy volt, hogy Nyírvasváriban fociztunk a helyi kiccsávókkal, és az egyik srác a sok ismeretlen pofa láttán megkérdezte, hogy Bátorból jöttünk-e (Nyírbátor ugyanis a szomszéd város). Mire Cs. barátom gondolkodás nélkül rávágta a választ: Igen, Ulánbátorból.
Na most van ennek már vagy tíz éve, és menet közben félig-meddig el is felejtettem a történetet, ma azonban egy kevésbé rugalmas kalauz segített felidézni, miután Sárbogárdon leszállított az IC-ről kettesben egy sráccal, aki Bátorból jött. Ulánbátorból.
Az úgy volt, hogy amikor tegnap elindultam Leiter Jakab blogtalálkozójára, egyszerűen elfelejtettem bedobni a hátizsákba bármiféle iratot. Biztosan lehettem volna rendesebb gyerek, és máskor eszembe is szokott jutni, de mivel soha az életben nem hiányzott, hogy nálam legyen a személyim, hát előfordul, hogy megfeledkezem róla.
Odafelé mint soha máskor, most sem volt semmi gond, kezelték szépen a jegyeimet meg minden, megnézték a pöcsétet a közalkalmazotti kedvezményes lepedőmön, majd barátságosan továbbálltak.
Hazafelé ellenben kalauzbácsi közölte, hogy kérne egy fényképes igazolványt is. Nálam meg nem volt. Úgyhogy azt mondta, vagy fizetek hatezer forint büntetést, vagy leszállok Sárbogárdon. Amúgy nem vonom kétségbe, hgoy tekinkli szpíking igaza volt, de hát olyasmihez ragaszkodott, amihez soha egyetlen egy kollégája sem, és ő is tudta jól, hogy nem bliccelek, egyetlen fityinggel sem károsítottam meg szeretett cégét meg semmi. Aszonta, ő híres a szigorúságáról, és különben is, ha továbbengedne, a szakmáját köpné szembe. Aha.
Leugrottam hát Sárbogárdon, gondoltam veszek egy kiegeszéítőjegyet gyorsan, és visszapattanok a vonatra. Persze, hogy valaki állt a pénztárnál és bonyolult jegyet vett. Az már nem is számított, hogy a pénztárban egy láthatólag agyvérzéses néni ült, aki kedves volt, de valami hihetetlen lassúsággal dolgozott. Ha a Willám Will van ott, sem értem volna vissza a vonatra, mielőtt továbbindult.
Itt jött a képbe az Ulánbátori sorstárs, akinél meg nem volt diákigazolvány. Csak 17 éves volt, de jól megtaláltuk a hangot, és eldumáltuk az egy órát a következő személyvonatig, a másfél órát a személyvonaton Dombóvárig, meg a negyven percet a következő vonaton Dombóvártól Kaposvárig. Magyarul persze, nem mongolul, ötéves kora óta él itt. Viszont, amikor az anyukájával beszélt telefonon, életemben először hallottam élő mongol szöveget, és izibe azonosítottam, hogy az "igen" úgy van, hogy "ca". Every cloud has a silver lining, see.
Kell-e mondjam, hogy potyára vettem meg a kiegészítőjegyet, a következő két kalauz mindegyikének tökéletesen megfelelt a sima ötven százalékosom, még a közalkalmazotti kedvezményes lepedőmet sem kérték el, nemhogy fényképes igazolványt.
Nyilván szembeköpték a szakmájukat. Meg én is, amikor kettessel átengedtem Raját.
Frászt.
Na most van ennek már vagy tíz éve, és menet közben félig-meddig el is felejtettem a történetet, ma azonban egy kevésbé rugalmas kalauz segített felidézni, miután Sárbogárdon leszállított az IC-ről kettesben egy sráccal, aki Bátorból jött. Ulánbátorból.
Az úgy volt, hogy amikor tegnap elindultam Leiter Jakab blogtalálkozójára, egyszerűen elfelejtettem bedobni a hátizsákba bármiféle iratot. Biztosan lehettem volna rendesebb gyerek, és máskor eszembe is szokott jutni, de mivel soha az életben nem hiányzott, hogy nálam legyen a személyim, hát előfordul, hogy megfeledkezem róla.
Odafelé mint soha máskor, most sem volt semmi gond, kezelték szépen a jegyeimet meg minden, megnézték a pöcsétet a közalkalmazotti kedvezményes lepedőmön, majd barátságosan továbbálltak.
Hazafelé ellenben kalauzbácsi közölte, hogy kérne egy fényképes igazolványt is. Nálam meg nem volt. Úgyhogy azt mondta, vagy fizetek hatezer forint büntetést, vagy leszállok Sárbogárdon. Amúgy nem vonom kétségbe, hgoy tekinkli szpíking igaza volt, de hát olyasmihez ragaszkodott, amihez soha egyetlen egy kollégája sem, és ő is tudta jól, hogy nem bliccelek, egyetlen fityinggel sem károsítottam meg szeretett cégét meg semmi. Aszonta, ő híres a szigorúságáról, és különben is, ha továbbengedne, a szakmáját köpné szembe. Aha.
Leugrottam hát Sárbogárdon, gondoltam veszek egy kiegeszéítőjegyet gyorsan, és visszapattanok a vonatra. Persze, hogy valaki állt a pénztárnál és bonyolult jegyet vett. Az már nem is számított, hogy a pénztárban egy láthatólag agyvérzéses néni ült, aki kedves volt, de valami hihetetlen lassúsággal dolgozott. Ha a Willám Will van ott, sem értem volna vissza a vonatra, mielőtt továbbindult.Itt jött a képbe az Ulánbátori sorstárs, akinél meg nem volt diákigazolvány. Csak 17 éves volt, de jól megtaláltuk a hangot, és eldumáltuk az egy órát a következő személyvonatig, a másfél órát a személyvonaton Dombóvárig, meg a negyven percet a következő vonaton Dombóvártól Kaposvárig. Magyarul persze, nem mongolul, ötéves kora óta él itt. Viszont, amikor az anyukájával beszélt telefonon, életemben először hallottam élő mongol szöveget, és izibe azonosítottam, hogy az "igen" úgy van, hogy "ca". Every cloud has a silver lining, see.
Kell-e mondjam, hogy potyára vettem meg a kiegészítőjegyet, a következő két kalauz mindegyikének tökéletesen megfelelt a sima ötven százalékosom, még a közalkalmazotti kedvezményes lepedőmet sem kérték el, nemhogy fényképes igazolványt.
Nyilván szembeköpték a szakmájukat. Meg én is, amikor kettessel átengedtem Raját.
Frászt.
éljenek a köpködők:)
VálaszTörlésremélem, jól érezted magad idefent:)
Persze tök jó volt. Tényleg offlájn is mindenki olyan, amilyennek az ember onlájn sejtette. És az naccerű. Remélem, legközelebb többen leszünk azér, úgy még jobb lesz majd.
VálaszTörlésTessék mesélni a logtaliról, please!
VálaszTörlésÖsszefoglalva: sajnos csak nyolcan voltunk, de az remek társaságnak bizonyult. Még Jakab igazi nevére is fény derült meg Ypszinek az összes nevére is, és belepillanthattunk a jövő posztjainak alapanyagába (archieanderson hihetetlen magabiztossággal találta ki, mik lehettek az eredeti angol szövegek), de azok titkosak. Beszélgettünk szakmáról is meg minden másról is, és marha jót ettünk, BéLóggal a sztékünk mellé még benyomtunk Lizó füstöltsajtos disznajából meg Vese isteni kecskesajtjából is egy adagot. Viszont sTormy nyert egy bizonyos itt nem részletezendő kettőnk közti vetélkedést (aminek halvány köze nem volt a fordításhoz).
VálaszTörlésAmúgy a a blogtalálkozós szálban még kicsit elpoénkodtunk utána.
Azt hiszem sejtem, hogy mi lehetett a vetélkedés tárgya :))
VálaszTörlésén azt az igent "dza"-nak hallottam annak idején és bizony nagyon sok mindenre használható
VálaszTörléspingpongozók is be szokták kiabálni, ha az ellefél ront, az elég idegesítő tud lenni
hát végül is csak egy zönge a különbség...
VálaszTörlésde a csávónál biztos, hgoy zöngétlen volt, és ki is tárgyaltuk utána a dolgot, úgyhogy az ulánbátori lakótelepek nyelvjárásában "ca". :)