Előszó

Az úgy volt, hogy apám tegnap a Balatonon elment bevásárolni a kocsimmal, és amikor visszajött, a jelek szerint rajta felejtette a világítást, mert este hiába próbáltam elindulni haza: se kép, se hang. Szereztünk hát a szomszédtól kábelt, de annak se lett semmi eredménye, továbbra se volt gyújtás se, meg semmi.

Szóval otthagytuk a kocsit a Balatonon (lehúzott ablakokkal - de ponyvával letakarva -, mert ugye akku nélkül azt se lehet felhúzni), ma meg szereztünk egy másik akksit meg egy kábelt, és visszamentünk. Sec perc alatt derült ki, hogy a szomszéd kábele volt a szar, mer a frissen vettel öt perc múlva már minden rendben volt, elindultunk, hazajöttünk.

Nem gáz, bár ennél nagyobb bajom sose lett volna autóval. Ezt tulajdonképpen csak azért írom most ide, mert rájöttem, hogy akkor szépen sorban el fogom mesélni izgisebb külföldi lerobbanásaim történetét.

Belgium, 1992. (Súlyos.)
Franciaország, 1993. (Ez inkább vicces.)
Horvátország, 1998. (Súlyos, de legalább közelebb van, mint Belgium.)
Ausztria, 2002. (Na jó, ez nem komoly egyáltalán.)

Már ha lesz időm. De még Joe Abercrombie-ról se meséltem, pedig érdekes. Csak durva napi adagokkal kell haladnom, és estére a francnak sincs kedve még írni. (Pedig akartam még szlovák nyelvtörvényről is.)

Most is megyek inkább Bonest ésvagy Chuckot nézni.