Éjszakai utazás (vagy valami hasonló)

Közben nem is írtam a Night Roadról, amit pedig már több mint két hete befejeztem. De majd most.

Nekem kicsit meglepő, mennyire mennek most a vámpíros könyvek, néha úgy tűnik, húsz év alatti korosztálynak el se lehet adni semmit, amiben nem szívnak vért legalább egy kicsinyég. Mondjuk persze mindegy, divathullámok mindig lesznek, egy-két év múlva talán majd a mütömők életével és munkásságával foglalkoznak a tiniregények. Úgy vagyok vele, hogy sebaj, jó tudni, hogy legalább van egy csomó tizenéves, aki tud olvasni.

A Night Road (by A.M. Jenkins) is vérszívókról szól, annyi a különbség, hogy ők nem nevezik magukat vámpíroknak, sőt határozottan rühellik a szót, mert nem akarják, hogy bárki Lugossy Bélára asszociáljon róluk.

Jenkins hemói (a "vérevők") ugyanis egészen mások. Ők csak egy keveset szívnak ki az omnikból (a "mindenevőkből"), akik ideális esetben észre sem veszik, mi történt. A gond akkor van, ha kimarad pár éjszakányi táplálkozás, mert akkor jön a Szomj, amit nem lehet leküzdeni. Ilyenkor történik az, hogy a hemó annyi vért szív, amitől az omni meghal - és ezzel hemóvá válik maga is.

A főszereplő, az örökké 18 éves Cole aszerint igyekszik rendezni az életét, hogy minden este vérhez jusson, és soha ne érje utol a Szomj. Aztán egy szép napon rábízzák a szintén 18 éves Gordont, aki egy baleset folytán frissiben lett hemó. Sandor (sic!) barájtával hármasban útra kelnek, hogy éjszaka utazva, táplálékot keresve, nappal pedig szállodákban aludva járják a világot, amerre éppen a kedvük tartja, és próbálják bevezetni Gordont a hemóság rejtelmeibe.

Amolyan roadmovie/fejlődésregény ez. Nyilván Gordonnak is emésztenie kell, hogy oda a régi élete, és valahogy át kell állnia egy újra, és persze nem egyszerű a világ, ha az ember az egyik nap hamburgert és sört fogyaszt, másnap meg már vért. De a középpontban mégiscsak Cole személyisége van, aki felidézi majd kétszáz évvel ezelőtt omni múltját, és az azóta hemóként eltöltött időt, a Gordon tanítása során szerzett tapasztalatok pedig hozzásegítik, hogy szembenézzen ennek az időnek a legsötétebb pillanataival.

Mongyuk nem tudom, mennyire lehet célközönség a Twilight tizenéves csajokból álló rajongótábora - itt nincs romantika és szex, vagy csak nagyon kevés. Itt lelki élet van, mégpedig kamaszfiú lelki élet. A főszereplővel, Cole-lal nemigen lehet azonosulni (nem mert seggfej vagy ilyesmi, csak a helyzete miatt). Szóval kétlem, hogy irdatlan siker lesz. Pedig lehet, hogy megérdemelné.

A furcsa (vagyis nem is olyan furcsa, volt már ilyen máskor is) az, hogy amíg olvassam, szerettem, és jó szívvel is gondolok rá vissza, és ajánlani fogom embertársaimnak. Fordítani meg nem szerettem. Merugyanis tulajdonképpen egy intelligens, teljesen jól megírt könyvről van szó. Csak hát a mondatok. Nagyon nem feküdt Jenkins stílusa, izzadtam sokat. Azért remélem, sikerült tisztességgel összeraknom a dolgokat a végén. Igyekeztem.

Arról nincs információm, hogy mikor jelenik meg.