Indul a görög aludni

Kissé sűrű napjaim miatt folyton elmaradozok itt magammal, és tessék már megint: csak most jutottam el odáig, hogy írok pár szót a múlt csütörtöki Lucullus Bt-s görög vacsoráról.

Izibe őszinte is leszek: a késlekedésnek bizony az is az oka, hogy a vacsora nem volt különösebben emlékezetes. Mongyuk éhen nem maradtunk, az biztos, a Gyradiko bőséges adagokkal szolgált.

Igazság szerint nagyon vacilláltam, hogy elmenjek-e egyáltalán, mert aznap reggel toltuk a pótvizsgát, meg délután értekezlet is volt, és az teljesen biztos volt, hogy a gyroskészítő tanfolyamra nem érhetek oda, és ráadásul úgy sejtettem, hogy a későbbi vonatra is futnom kell. Hát nem kellett, mert az értekezletnek örvendetesen hamar vége lett, úgyhogy útnak indultam.

Szeretnék ehelyütt röviden kitérni a MÁV nevű csodára. A Pécs-Budapest IC-k félóránál kevesebbet sosem késnek. Sosem. Kalkulálni lehet nyugodtan, hogy menetrend + 30 perc vagy több. Ráadásul a nemzetközi vonatoknál a pótjegy árát sem térítik vissza, mondván, hogy nem rajtuk múlik. Ehhez képest a csütörtöki vonatom 40 perces késéséből 30-at már Dombóvár után szedett össze. No comment. (Viszont most se oda, se vissza nem szállítottak le Sárbogárdon.)

Mire a negyven perc késés után kitömegközlekedtem Békásmegyerre, már ott ült mindenki a szabadtéri asztalnál, ami némi meglepetésemre közvetlenül egy közepesen forgalmas úttest mellett állíttatott fel. No de tudtuk, hogy kisvendéglőbe, kvázi büfébe jövünk, gond egy szál se (bár én szeretem látni, mit eszem, és ez a sötétben nem mindig adatott meg). Szerencsére még az első söröm felét is bőven megittam, mire kijöttek a hideg előételek. Meg egy ouzót is, pedig utálom. Most is utáltam, de gondoltam, egy görög vacsorához azért dukál.

A hideg előételekkel együtt érkezett meg az élő görög zene a tulajdonos, Ghavrilos Arghyropoulos, valamint Zeus nevű buzukisa jóvoltából. Nem vagyok oda a görög muzsikáért, és a háttérben a ritmust adó szintetizátor határozottan lagzilajcsissá tette a dolgot, de végül is illett a kajához a koncert, és némi hangulatot is varázsolt, úgyhogy utólag is áldásom rá.

Mint szinte mindig, most is az eleje volt a legjobb. Klasszikus görög kajákat kaptunk le a tálról: dzadzikit, padlizsánkrémet, csípős kecskesajtkrémet, paradicsomos óriásbabot, csípős csicserimasszát, epirusi tiropitát és spanakopitát (utóbbi kettőt túróval, illetve spenóttal töltött piteszerű pita). Egyik sem hagyott kívánnivalót maga után, nekem legjobban a kecskesajtrém jött be.

A kétféle meleg előétel közül a dolma (szőlőlevélbe tekert fűszeres rizs - olyan, mint a tőtike, csak nagyon más) nekem sajna nem ízlett, de készséggel vállalom, hogy a hiba bennem volt. A tulaj, a nálunk született, de színgörög Ghavrilos sajtgolyója viszont fenséges volt, és állítólag kuriózum, mert ilyet csak ő csinál az országban.

A két főétel közül az elsőt, a citromos csirkét tepsis burgonyával tökéletesen értelmetlennek találtam. A citromot nyomokban sem lehetett észrevenni rajta, inkább a paradicsomtól volt egy kis lecsós fílingje, de alapvetően ha egy jóféle menzán eszem csirkecombot krumplival, az nagyjából ugyanilyen ízű. Anyámé meg sokkal jobb.

A következő hústálon azt kapta az ember, ami a görög ételekről először eszébe jut: gyrost, szuvlakit, biftekit bulgurral, salátával meg pitával. Sajna kicsit hidegek voltak a húsok mire eljutottak hozzánk, de azért az ízükkel nem volt gond egyáltalán.

Időközben annyira hülyére zabáltuk magunkat, hogy Sándorral gyorsan le is sétáltunk az alig pár méterre lévő Duna-partra egy kicsit levegőzni. Még szerencse, hogy ő nem eszik desszertet, mert mire visszaértünk, olyan kevés maradt a kitűnő baklavából, hogy pont elég volt nekem.

Mindent egybevéve azt kell mondjam, tisztes görög vacsorában volt részünk. Azt mondják, a Gyradiko Magyarország legautentikusabb görög étterme, és ebben nincs is okom kételkedni. Az is egyértelmű, hogy kitűnő alapanyagokból dolgoznak, a húsok (amikről sajna csak találgathattuk, milyen állatként funkcionáltak négylábú korukban) érezhetően jó minőségűek voltak, a zöldségek frissek, ízletesek. Kis hiba az egészben, hogy másnapra gyakorlatilag elfelejtettem az egészet, most is meg kellett néznem a meghívót, hogy felidézzem.

Ettől még a görög ételek híveinek abszolút ajánlom a Gyradikót, ha megfizethető, egyszerű, valódi élményre vágynak.