De tudnak-e a szlovákok szlovákul?

Igen sok vidámat hallottunk már a szlovák nyelvtörvényről, úgyhogy most nem állnék neki nagyon siránkozni a magyarokról, megtették helyettem mások, természetesen jogosan.

Arról nem is szólva, hogy erős rossz érzéseim vannak, ha arra gondolok, hogy a magyar nyelvtörvény értelmében Magyarországon egy szlovák nem írhatja ki a szlovákok számára szlovák vízibicikliket kölcsönző szlovákvízibicikli-kölcsönzőjére szlovákul, hogy "vízibcikli-kölcsönző" (hálás lennék, valaki kisegítene, és elárulná, hogy van szlovákul az említett egység elnevezése). Szóval nekünk is megvan ám a magunk baja, még akkor is, ha a két törvény baromsági együtthatója nem mérhető egymáshoz.

Viszont most jutottam el odáig, hogy át is futottam az ominózus nyelvtörvényt (itt van magyarul, bár nyilván csak remélni tudom, hogy korrekt a fordítás), és ezt találtam:

(3) Az államnyelv kodifikált formáját a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma
(továbbiakban: Kulturális Minisztérium) hagyja jóvá, és teszi közzé az internetes honlapján.

Mi van? Honnan a búbánatból lenne az államnyelvnek kodifikált formája? Ki kodifikálja, és mi alapján? Hogyan kell csinálni az ilyen kodifikálósdit egyáltalán? Valahogy úgy képzelik, hogy a minisztérium internetes honlapjára oda lesz írva, hogy "az egyes szám első személy jelen idő, kijelentő mód ragja a szlovák nyelvben az '-u'"? (Nyilván fogalmam sincs, mi a rag, korabeli orosztanulmányaim alapján hasaltam.) És milyen alapon választanak a nyilván meglévő számos nyelvváltozat közül? Magyar példákat használva, mi alapján döntik el, hogy az "eszek"-et vagy az "eszem"-et választják, ezzel törvényen kívül helyezve a kisebbségekkel együtt a szlovák anyanyelvi beszélők jelentős hányadát is?

Na, ekkora baromság nálunk azért nincsen, bár meglepően sokan hiszik azt, hogy létezik a magyar nyelvnek valamiféle "kodifikált" változata, amit az Akadémia állapított meg, és akkor aszerint illenék beszélni minékünk szerencsétlen megtévedt magyaroknak, csak sokan olyan hülyék vagyunk, hogy képesek vagyunk ettől eltérni, az pedig értelemszerűen nemzethalálhoz vezet. (Ezek tapasztalatom szerint általában azok az emberek, akik összekeverik a nyelvet a helyesírással, és azt hiszik, hogy a magyar szavak kimerítő listája megtalálható a Helyesírási Szabályzat példatárában, jobb esetben az Értelmező Kéziszótárban.)

(4) Az államnyelv kodifikált változatába történő, annak szabályszerűségeivel ellentétes mindennemű beavatkozás megengedhetetlen.

Ezt végképp nem tudom elképzelni, hogyan kell érteni. Hogyan avatkozhat be valaki az államnyelv kodifikált változatába (annak szabályszerűségeivel ellentétesen)? Tájszólást mer használni? Suksükölni (akárhogy is kell azt szlovákul) mer az állatja? Vagy mi?

A szomorú persze az, hogy ha nálunk lenne ehhez mérhető nyelvtörvény, bizony itt is rengetegen támogatnák az ilyen jellegű értelmetlen baromságokat. Emberek képesek mifelénk is piszkos nehezen viselni, ha mások kicsit másképp beszélnek magyarul, elég beleolvasni egy átlagos olvasottabb blog hozzászólásaiba - szinte nincs olyan, ahol valaki ne kötne bele a másik nyelvhasználatába. (A helyesírásról nem is beszélve, de arról már nyilatkoztam.)

A még szomorúbb az, hogy lenne olyan "nyelvész", aki e mellé hajlandó lenne odaállni, és szívesen neki is veselkedne a kodifikációnak. Grétsy Lászlóból, Balázs Gézából meg eszmetársaikból simán kinézem, főleg azután, hogy lelkesen propagálták a létező magyar nyelvtörvényt, aminek már a preambuluma is majd akkora blődség, mint a fentebb idézet szlovák részletek. (A magyar nyelvtörvényről itt érdemes olvasgatni.)

No de vissza Szlovákiába. Hogy egyértelmű legyen e lényeg, idézem ezt is:

(1) Államnyelv alatt a 3. §-tól a 8. §-ig terjedő rendelkezésekre vonatkozóan a szlovák nyelvnek 2. § (3) bekezdés szerinti kodifikált változata értendő, ezzel nincs kizárva másnyelvű új szakkifejezéseknek, fogalmaknak vagy új jelenségek megnevezéseinek használata, amelyekre még nem állandósult és nem lett kodifikálva az államnyelvben megfelelő egyenértékű kifejezés, valamint a nem irodalmi nyelvi eszközök használata, amennyiben célzatos (funkcionális) használatukról van szó, főként művészi alkotásban és publicisztikában.

Szóval legyen világos: az államnyelv az nem a szlovák, mint olyan, hanem a szlováknak a Kulturális Minisztérium honlapján közzétett, kodifikált változata. Tehát aki suksüköl (szlovákul természetesen), az éppen úgy nem az államnyelvet beszéli, mint a csallóközi magyarok.

És bizony nemcsak az anyanyelv, de az anyanyelv-változat használatát sem ildomos korlátozni egy kultúrországban.

Az MTA Nyelvtudományi Intézetének petíciója meg éppen azért a legértelmesebb a számos szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos aláírásgyűjtés közül, mert nem a mi kis sérelmeinkre bazíroz, hanem higgadtan, érvelve, több szempontot figyelembe véve mondja el, miért faszság ez az egész.

Én már jó rég aláírtam.