Úgy voltam vele, hogy a rossebnek hiányzik továbbképzés. Valahogy nem volt kedvem Pesten ülni három napig, és hallgatni mindenféle zagyvaságot.
Viszont az ember rájön néha, hogy téved, és a dolgok, amiktől ódzkodott, teljesen jól sülnek el. Tegnap meg ma például komoly dolgokat hallgattam komoly emberektől, és kicsit megint leesett, amit persze tudok, hogy mennyivel komolyabban kéne vennünk nekünk, tanároknak ezt a közoktatás nevű micsodát.
Egyébként mérés meg értkékelés volt a téma, és tulajdonképpen azügyben lettünk okosabbak, hogy hogyan is kéne kinéznie különféle feladatsoroknak, ha Gizi néni állítja össze ötödikeseknek, ha éreccségiztetni akarnak vagy kompetenciát akarnak mérni vele. Meg persze, hogy hogyan néznek ki ezek a rendszerben, mit kell (kéne, a francba) tenni az egyes iskolákban, hogy ugyanarra adjanak négyest itt is meg ott is. Az ember mindent sejt, de amikor szembesítik kutatások pontos adataival, mégiscsak megdöbben, mennyire zavaros helyzet. Egészen durva grafinokot láttam, de tényleg.
Meg arról is, hogy egy független mérésen simán teljesíthet tök jól az, aki Gizi nénitől egyest kap, és tök szarul az, aki Gizi nénitől ötöst kap. Más sejteni, hogy Gizi néni inkább a jókislányságot osztályozza, mint a tudást, és más látni a kőkemény bizonyítékot.
És jó visszaigazolást kapni arról, hogy komoly szakemberek szerint sem totál hülyeség, amit az ember gondol a(z egyik) szakmájáról.
Viszont marha rossz érzés tudni, hogy a magyar pedagógustársadalom jelentős része úgyis hülyeségnek meg a liberális oktatáspolitika nemzetvesztő trükkjének tart mindent, ami nem éppen olyan, mint a 14. század második felében, amikor ők elkezdték a szakmát.
(Különben meg még a szálloda is tök jó. Főleg, hogy a szobám 8 lépésre van az előadóteremtől - megszámoltam -, és bármikor kiugorhatok pisilni.)
Viszont az ember rájön néha, hogy téved, és a dolgok, amiktől ódzkodott, teljesen jól sülnek el. Tegnap meg ma például komoly dolgokat hallgattam komoly emberektől, és kicsit megint leesett, amit persze tudok, hogy mennyivel komolyabban kéne vennünk nekünk, tanároknak ezt a közoktatás nevű micsodát.
Egyébként mérés meg értkékelés volt a téma, és tulajdonképpen azügyben lettünk okosabbak, hogy hogyan is kéne kinéznie különféle feladatsoroknak, ha Gizi néni állítja össze ötödikeseknek, ha éreccségiztetni akarnak vagy kompetenciát akarnak mérni vele. Meg persze, hogy hogyan néznek ki ezek a rendszerben, mit kell (kéne, a francba) tenni az egyes iskolákban, hogy ugyanarra adjanak négyest itt is meg ott is. Az ember mindent sejt, de amikor szembesítik kutatások pontos adataival, mégiscsak megdöbben, mennyire zavaros helyzet. Egészen durva grafinokot láttam, de tényleg.
Meg arról is, hogy egy független mérésen simán teljesíthet tök jól az, aki Gizi nénitől egyest kap, és tök szarul az, aki Gizi nénitől ötöst kap. Más sejteni, hogy Gizi néni inkább a jókislányságot osztályozza, mint a tudást, és más látni a kőkemény bizonyítékot.
És jó visszaigazolást kapni arról, hogy komoly szakemberek szerint sem totál hülyeség, amit az ember gondol a(z egyik) szakmájáról.
Viszont marha rossz érzés tudni, hogy a magyar pedagógustársadalom jelentős része úgyis hülyeségnek meg a liberális oktatáspolitika nemzetvesztő trükkjének tart mindent, ami nem éppen olyan, mint a 14. század második felében, amikor ők elkezdték a szakmát.
(Különben meg még a szálloda is tök jó. Főleg, hogy a szobám 8 lépésre van az előadóteremtől - megszámoltam -, és bármikor kiugorhatok pisilni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése