Voltam ma ellenőrizni néhány gyakorlaton lévő diákot,hogy ott vannak-e, ahol kell, nem éppen mosogattatnak vagy bébiszittingoltatnak-e velük a mezőgazdaságoskodás helyett, meg ilyenek. Különben ott voltak, csinálták a dolgukat, volt, amelyik fejőgépet mosott ki éppen, volt, amelyik vasvillával trágyát lapátolt. Aranyosak voltak, mert mind örültek nekem, én viszont igyekeztem nem maradni sokáig, mert - és most férfiasan őszinte leszek - ezeken a helyeken kibaszott büdös van. És kibaszott sok trágya. És kibaszott sok légy.
Viszont kaptam útbaigazítást egy atomsüket, de vicces kedvű szomszédtól, követtem egy főnök BMW-jét a telephelyre piros lámpán meg minden szaron keresztül (vagy le akart rázni, vagy azt tesztelte, mennyire tökös gyerek a lányok tanárbácsija - inkább utóbbi, mert amikor megérkeztünk, vigyorgott rám), és láttam egy öt perce született borjút, ami azért érdekes volt.
Na szóval tulajdonképpen. Csak azt akartam mondani, hogy az összes létező belátható felmenőm mezőgazdaságból élt - anyai dédnagyapám az a klasszikus dzsentri volt, aki a falu kegyelmes uraként a zárt kapun ugratott át a lóval, ha hazaérkezett, miután elkártyázta a fél birtokot, apai nagszüleim meg a lehető legcsóróbb parasztoknak számítottak -, de ez a cucc a jelek szerint genetikusan nem öröklődik, én már menthetetlenül városi gyerek vagyok.
Ha nekem kéne bárhol a mezőgazdaságban dolgoznom, emberek, mind éhen halnánk.
ha-ha:))) szívemből szóltál - a lányom lovas táborban volt Pakson - előtte két éjszakát családostul lent töltöttünk. Éjjel ablakot nyitottam, aztán mégsem...
VálaszTörlésHát régen sem véletlenül taníttatták a tehetséges gyereket meg vágytak a városba.