2009. július 8., szerda

Tizenöt

Amióta rendszeres közvetítések vannak, két olyan évre emlékszem, amikor egyetlen pillanatot sem láttam a wimbledoni döntőből. Az egyik 1999. július 4-én volt (Sampras - Agassi 6-3 6-4 7-5), és gondolom, bocsánatos bűn, hogy lemaradtam róla, mert aznap született Lóci fiam. Mongyuk nem lehetett nagy meccs az eredmény alapján.

Lóci vastagon benne volt abban is, hogy idén megint nem láthattam élőben a dolgot, merthogy együtt ugráltunk a tengerbe éppen vasárnap délután meg este, amikor Federer meg Roddick egymást gyűrte a délnyugati 19. kerületben. Sejthető volt persze, hogy tenisztörténelem lesz a dologból - kicsit bántam is, hogy elmulasztom -, de basszus, hogy ilyen meccsen, azt ki gondolta volna?

Kicsit a régi idők tértek vissza, amikor az ember csak másnap reggel vagy valahogy úgy szerzett tudomást róla, hgoy ki nyert - ami ma, a neten pontról pontra követett meccsek idején marha frusztráló bír lenni -, és amikor végül sms-ben megkaptam az eredményt, percekig bámultam szerintem bambán.

5-7 7-6 7-6 3-6 16-14.

Most nézem éppen három nappal később a döntő játszmát, és így már persze nem az igazi, de azt kell megállapítanom, hogy Federer furcsán töketlen volt Roddick adogatójátékaiban, pedig szerintem ha úgy játszik, ahogy az előző fordulókban, most is simábban nyerhetett volna annak ellenére, hogy ilyen piszok jó Roddickot sem ő, sem mi nem láthattunk korábban. A két korábbi döntőjükben sem, meg máskor, mások ellen sem. És akármennyire is örülök, hogy történelmet láthatok felvételről éppen, közben nagyon sajnálom Andy barátunkat, és drukkolok neki, hogy eccer - talán amikor már végképp senki nem számít rá, mint annó Ivanisevics esetében- ő is nyerjen egy Wimbledont. Jár neki.

Szóval 15. Sampras rekordja megdöntve. Különben imádom, ahogy együtt bír mosolyogni három olyan ember, aki szóba kerülhetett a valaha volt legnagyobbként, azzal, aki most már talán végleg és kétségbevonhatatlanul a valaha volt legnagyobb. (Bár az az alacsony ott a kép jobbszélén...)


Hatalmas egyébként, hogy Sampras eljött megnézni, hogyan nem ő már minden idők legtöbbszörös Grand Slam-győztese, ez a Nike-reklám meg mindent visz. A legjobb persze, mint mindig, most is McEnroe. "Double what I've got".


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin