Namost miután a csóró vidéki fajtámhoz képest meglehetősen elegáns szállodában megszereltem az antennát meg a kávégépet, ezzel hajtva hasznot mind említett vendéglátó egységnek, mind kávéra vágyó kicsiny közösségünknek, a mellettem ülő soproni kolleganő nevem és apám ha nem is szülő- de gyerekkori faluja nevének hallatán leesett állal állapította meg, hogy bizony az ő apukája meg az én apukám annó szomszédok voltak Nagycenken, és kábé úgy mondta fel a családomat, mint én az Árpád-házat boldogult emlékű gimnazista koromban, ráadásul távolabbi rokonaimat a poén kedvéért még jobban is tudta nálam, sőt kapásból levezette, hogy vagyunk szegről-végről rokonok egymással is, bár nem tudnám most visszamondani, mert csak amolyan Mrozek-drámába illő módon nyolcadíziglen.
Milyen má?
Milyen má?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése