Radnóti Miklós: Férfivers
Süvölts csak bátran, hisz férfi vagy
s boldog dolgaid között orvul szurokkal önt nyakon
a csókoddal ojtott asszony is,
s e hajlongó tréfája mögött
még kést is dugdos elõled.
Tudd, egyedül vagy, mint az elsõ farkas volt
az éjszaki rideg erdõn, mikor félfarra dõlt
és fûrészelõ nyögéssel tépte
a húsbapólyált bordát oldalából,
hogy nõstényt teremtsen magának,
kivel együtt futhat a fák közt
s ki elpotyogtatja majd fajtáját maradéknak!
és szedte, marta egyre kíjebb a bordát
szörnyû türelemmel s nem segített néki senkisem.
És mégis mindennap újrakezdte!
Te is naponta kezded és egyedül vagy,
csak szavaid szálas indái karolnak.
És nõttön nõ süvöltõ kedved körül
a borostás magány.
Kicsit modoros mondjuk, de kurvára van benne valami. Szar nekem, mi?
Imádtam különben Radnótit 18-19 éves korom körül, amikor még azt hittem, ilyen bölcsészcuccokkal fogok foglalkozni. Persze most is imádom, csak már nem veszegetem le a kötetet sűrűn a polcról, mint akkor, meg amit tudtam kívülről, nagyrészt elfelejtettem. Ez van.
Most megyek, hozok egy sört magamnak, bluest hallgatok, és nőttön nő süvöltő kedvem körül a borostás magány. Meg kéne borotválni, vagy valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése