Jó ám az ilyen. Mégiscsak csináltam valamit, amit a kezembe lehet fogni, meg lehet mutatni büszke anyukáknak, lehet dedikálni a csajoknak (amit némiképp azért komplikál, hogy csak három tiszteletpéldányt kaptam - shit), és időnként elő lehet venni. Olyankor persze lehet jókat dühöngeni, hogy mégis, hogyan írhattam le ekkora baromságokat, úgyhogy nem viszem túlzásba a saját fordításaim olvasását. Azért marhára kellemesen csiklandozza az ember sznobériáját, amikor a Szabó Ervin Könyvtár katalógusába bepötyögi a nevét, az meg putty, kidob egy csomó találatot.Ez a könyv most jó lett különben, nem cseszték el a borítót, mint néha szokták, beleolvasva nem téptem a fejemen található minimálhajam a saját kreténségem miatt, és eddig még olyan mondatot sem találtam, amit a szerkesztő talált helyénvalónak meggyilkolni.
Örömmel jelentem: elégedett vagyok. (So far, so good, még nem olvastam végig.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése