Hú, na megvolt még egy My Hero epizód, és ennek kapcsán rájöttem, hogy marhára élvezem, hogy benne lehet a kezem ilyesmiben, és jópofa lesz meghallgatni a végén, hogy magyar szöveg: kg, de én inkább maradnék a könyveknél a jövőben.
Illetve akkor csinálnám szívesen ezeket a szinkrondolgokat, ha valami rabszolga elvégezné helyettem a kulimunkát. A hosszúságok belövésével, a szájraillesztéssel, a pici hangocskák - (köhintés) - beírogatásával hihetetlen mennyiségű idő megy el. Ugyanannyi karakterhez jó kétszer annyi idő kell, mint egy átlagos könyv fordíása közben, az agyam meg teljesen taccsra vágódik a hússzor visszapörgetett dialógusoktól, meg az egyszerre két szöveget hallgatás és lejátszókezelés multitaskingjától.
Pedig hát a My Hero szövege fele olyan nehéz se volt, mint pölö a Tolvajok városa, aztán mégis. Illetve ennél az epizódnál (az előzővel ellentétben) elég masszív kihívásokkal kellett szembenézni, ugyanis volt benne
- vers
- három kínai nyelvjárás
- nyelvművelő kötözködés
A vers 19. századi, nem találtam hozzá ismert magyar fordítást, de hát amúgy sem feltétlen illett volna szájra, úgyhogy. Nem lett volna nagy ügy, de hát ugye úgy kellett stimmelnie a hossznak, hogy még a rím is megmaradjon. Stimmelt, megmaradt.
A kínai nyelvjárásokkal ugye csak annyi a huncutság, hogy fonetikusan bele kell írni a szkriptbe, oszt mivel egy csoffadt kínai nyelvjárás nem sok, annyit se beszélek, ez nem feltétlen egyszerű. Azért nagyon durva sem volt igazából. Valószínűleg a szinkronszínész fog igazán szívni vele, és kétlem, hogy echte mandarin visszahámozná, miről lehetett szó. (Főleg, hogy nemtom, az eredeti duma mennyire autentikus.)
Nyelvművelő kekeckedésnek először a háttal nem kezdünk mondatot nevezetű címeres ökörséget akartam bevenni, aztán a szaggatott szájmozgás nagyon megfogott, úgyhogy más lett. Meg van egy ikes ige is.
Azért valahol meg rohadtul élveztem, hogy kicsit mást csinálok, és vicces dialógusak írhatok hosszú leíró körmondatok helyett. És fogok ám még én szinkront vállalni, ha úgy adódik, főleg ha valamelyik régi kedves brit szitkomomról lesz szó megint.
Csak azért a könyvek maradnak a szívügyeim. Most jelent meg kettő, amint megkapom a példányokat, írok róluk.
Ja, és a Watership Down-ból Nils Holgersson-t csináltam, Alan Titchmarshból meg Jamie Olivert. Ikea nem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése