Morzsi kupa, hegyezd füled (3, de azérse kőr)

A tisztesség úgy kívánja, hogy a kevésbé sikeres harmadik Morzsi kupát se hallgassam el. De a csúnya bad beatemen nem fogok annyit kéjelegni, mint a múltkor a royal flushömön, úgyhogy kurtább leszek.

Na szóval. Elvagyunk szépen, játszom, tán kevésbé feszesen, mint szoktam, egyre jobban ráérzek az ízére, milyen néha kicsit agresszívabbnak lenni, mint amit a lelkem automatikusan diktál. Potyognak ki sorban a népek, ki két A-val (feljött az AQ-nak még két Q (én meg ugyanabban a leosztásban AJ-t dobtam)), ki vackabb lapokkal, ki pechhel, ki hibával. Mondjuk volt egy srác tőlem jobbra, akinek valami egészen felfoghatatlan megadásai voltak - és számtalanszor bejött neki (az említett Q drill is az övé volt). Mák nélkül öt perc alatt esett volna ki, ehhez képest a végén a legtöbb zsetonnal ment a döntőasztalra.

No mindegy, egyszer csak hárman voltunk, én nem olyan sok zsetonnal már, de a szemben ülő srác még kevesebbel. Kisvakban kaptam AQs-t (pikk), osztó előtte már dobta, harmadik srác nagyvakból megadta. Mutatott Q9o-t. Flopban A, remek, jó vagyok. Turnre valami kőr jött, és akkor elkezdtem izgulni, mert a srác Q-ja kőr volt, és a flopban is akadt kettő. Riverre meg muszáj volt persze feljönnie a kőr hármasnak, hogy a jó büdös nénikéjét neki.

Maradt még zsetonom, de már nagyon harmadik voltam, úgyhogy a következő körben kapott A10-re izibe all int mondtam. A főmákos srác megadta K7-tel, flopban előbb jött egy 10, majd rögvest egy K. Isten veled, harmadik Morzsi kupa.

Majd a negyediken talán megint összejön.

Morzsi kupa, hegyezd füled

Nu, akartam én már rég írni a II. Morzsi kupáról, aztán valahogy sose volt időm vagy épp kedvem, úgyhogy sebtiben pótolom most, ha el is telt azóta két hét. A lényeg, hogy kettőből másodszor jutottam el a heads upig, és bár mind a kétszer második lettem, ha létezne összesített Morzsi kupa-ranglista, egyértelműen én vezetném. Remek.

Kevesebben voltunk, mint először, csak 15-en, de így is jó volt. Három ötös asztalon kezdtük, és különösebb zökkenő nélkül, izgalommentesen voltam a két továbbjutó egyike. Azért volt egy-két izgi hand, egy short stack A-s flop utáni all int megadtam AJo-v(?)al (meg nem mondom már, neki mije volt, színt várt, nem jött), és ki is ejtettem a srácot, aztán volt egy tisztes pot, amit JJ-vel megnyertem AKs ellen. (Hát istenem, följött a harmadik J a flopban).

A döntőasztal marha lassan indult, a legkevesebb zsetonnal odakerült ember is kitartott vagy másfél óráig. Valahogy nem alakultak ki nagy meccsek, nem jöttek úgy a lapok, óvatos volt mindenki, nem tudom. Én mindenesetre igyekeztem feszesen játszani, és tartani a pozíciót, nem nagyon ugráltam, és be is jött, mert szépen lassan kihullott körülöttem mindenki, és jött a heads up.

A másik srác eleve irdatlan zsetonheggyel ült be a final table-re, úgyhogy elég nagy csoda kellett volna a fordításhoz, de azért elvoltunk vagy másfél-két órát kettesben, azalatt még följebb is jöttem valamelyest, de óvatos volt az ellen nagyon, én meg valamikor hajnali fél hatkor megadtam egy all int, amit tudtam jól, hogy el fogok veszteni, de már nagyon vágytam a pihepuhába, és simán ott ülnénk most is, ha tovább húzom.

Node. A pillanat, amit nem cseréltem volna el asszem a győzelemért: már a heads upban jártunk, és kaptam a kezembe AK-t kőrből. Oké, eddig jó. Kisvakban jártam, ráhívtam akkorát, hogy megadja mindenképp (előtte mind a ketten eldobtuk ezerszer a másik hívására, ritkán volt egyszerre jó lapunk), és meg is adta. Flop. És jöttek szépen egymás után a lapok:

Kőr J.

Kőr Q.

Ubazmeg, már csak egy kőr 10 kéne, gondoltam magamban. És hirtelen valahogy végigfutott rajtam a hűvös bizonyosság. Tudtam, mint Mel Gibson a Maverickben. Aztán az osztó letette a flop harmadik lapját.

Kőr 10.

Utólag nagyon bánom, hogy nem élveztem tovább a pillanatot, de mivel az előzmények ismeretében szinte biztos voltam benne, hgoy blöffre fog tenni, bemondtam az all int, és nem is volt rossz ötlet, mert megadta (mondjuk megkönnyítette a döntését, hogy Q-ja volt, top pár).

Letettem mellé szépen a királyomat meg az ászomat, és miután az ellen meg az osztó is magához tért, hárman néztük áhítattal. Hát ilyen szépet ritkán lát az ember az életben. A helyzet sajna az, hogy persze így se kerültem sokkal közelebb a győzelemhez, még ezután is vagy háromszor annyi zsetonja volt, mint nekem. Üsse kő.

Emberek, hát royal flushöm volt. Flopból. (Pedig M elfelejtett szerencsehozó sms-t küldeni, de megnéztem a régit, talán az segített.)

(A kép persze legeslegőszintébb sajnálatomra csak illusztráció, itthon készült a konyhában. Az osztó összekapta a lapokat, mire elővettem a telefont.)

Morzsi kupa, hegyezd füled

Az iccaka sikerült megrendezi a baráti pókerezések közben kiötölt I. Morzsi kupát, ahol második lettem jól. A selejtezőasztalról szépen továbbsétáltam, amivel már tök elégedett lettem volna, de aztán a final table-nél is sikerült elvergődnöm a surranópályán a heads up-ig. Ott már esélyem sem volt, akkora hátránnyal mentem bele, de hát jól éreztem magam végig marhára, izgi volt meg minden, és ez a lényeg. Meg régen ittam ennyi viszkit egyszerre - a rosseb gondolta, hogy ennyire stresszes lesz. Nem ám a pénz miatt, nem játszottunk mi akkora tétben ("ha kicsi a tét, a kedvem sötét" - hogy egy klasszikust idézzek) - a játék és annak lényege, azaz a másik civilizált körülmények között történő átbaszásának öröme ehhez éppen elég.


A legeslegjobb az volt azért mégiscsak az egészben, hogy kaptam egy remek szerencsehozó sms-t, amit a kritikus pontokon csak meg kellett lesnem az asztal alatt. Az sms nélkül például sose lett volna király pókerem a flopból eccer csak, ez meggyőződésem. Kösz, M.

And now: sport

Miközben lelkesen posztoltam a teniszről, szombat délelőtt Lóci fiam egy éve és saját két hónapja tartó judokarrierem elérkezett első mérföldkövéhez, és mind a ketten letettük a fehér övvizsgát. Éljen! És Lóciból még akár lehet is valami, meglátjuk, meglátjuk. Azt mondták neki, ötös, és ahogy láttam a többieket, simán ő volt az egyik legügyesebb.

If this isn't nice, I don't know what is.


Szombat este ezen kívül megharaptam egy kutyát, de az egy teljesen másik sportág, a fájer (feuer?; fire?) nevű kártyajáték rejtelmeibe való bevezetésem első lépése volt. Nullszaldósra hoztam különben az estét, ami totál amatőr státuszomhoz viszonyítva szerintem remek.