Nu, akartam én már rég írni a II. Morzsi kupáról, aztán valahogy sose volt időm vagy épp kedvem, úgyhogy sebtiben pótolom most, ha el is telt azóta két hét. A lényeg, hogy kettőből másodszor jutottam el a heads upig, és bár mind a kétszer második lettem, ha létezne összesített Morzsi kupa-ranglista, egyértelműen én vezetném. Remek.
Kevesebben voltunk, mint először, csak 15-en, de így is jó volt. Három ötös asztalon kezdtük, és különösebb zökkenő nélkül, izgalommentesen voltam a két továbbjutó egyike. Azért volt egy-két izgi hand, egy short stack A-s flop utáni all int megadtam AJo-v(?)al (meg nem mondom már, neki mije volt, színt várt, nem jött), és ki is ejtettem a srácot, aztán volt egy tisztes pot, amit JJ-vel megnyertem AKs ellen. (Hát istenem, följött a harmadik J a flopban).
A döntőasztal marha lassan indult, a legkevesebb zsetonnal odakerült ember is kitartott vagy másfél óráig. Valahogy nem alakultak ki nagy meccsek, nem jöttek úgy a lapok, óvatos volt mindenki, nem tudom. Én mindenesetre igyekeztem feszesen játszani, és tartani a pozíciót, nem nagyon ugráltam, és be is jött, mert szépen lassan kihullott körülöttem mindenki, és jött a heads up.
A másik srác eleve irdatlan zsetonheggyel ült be a final table-re, úgyhogy elég nagy csoda kellett volna a fordításhoz, de azért elvoltunk vagy másfél-két órát kettesben, azalatt még följebb is jöttem valamelyest, de óvatos volt az ellen nagyon, én meg valamikor hajnali fél hatkor megadtam egy all int, amit tudtam jól, hogy el fogok veszteni, de már nagyon vágytam a pihepuhába, és simán ott ülnénk most is, ha tovább húzom.
Node. A pillanat, amit nem cseréltem volna el asszem a győzelemért: már a heads upban jártunk, és kaptam a kezembe AK-t kőrből. Oké, eddig jó. Kisvakban jártam, ráhívtam akkorát, hogy megadja mindenképp (előtte mind a ketten eldobtuk ezerszer a másik hívására, ritkán volt egyszerre jó lapunk), és meg is adta. Flop. És jöttek szépen egymás után a lapok:
Kőr J.
Kőr Q.
Ubazmeg, már csak egy kőr 10 kéne, gondoltam magamban. És hirtelen valahogy végigfutott rajtam a hűvös bizonyosság. Tudtam, mint Mel Gibson a Maverickben. Aztán az osztó letette a flop harmadik lapját.
Kőr 10.
Utólag nagyon bánom, hogy nem élveztem tovább a pillanatot, de mivel az előzmények ismeretében szinte biztos voltam benne, hgoy blöffre fog tenni, bemondtam az all int, és nem is volt rossz ötlet, mert megadta (mondjuk megkönnyítette a döntését, hogy Q-ja volt, top pár).
Letettem mellé szépen a királyomat meg az ászomat, és miután az ellen meg az osztó is magához tért, hárman néztük áhítattal. Hát ilyen szépet ritkán lát az ember az életben. A helyzet sajna az, hogy persze így se kerültem sokkal közelebb a győzelemhez, még ezután is vagy háromszor annyi zsetonja volt, mint nekem. Üsse kő.
Emberek, hát royal flushöm volt. Flopból. (Pedig M elfelejtett szerencsehozó sms-t küldeni, de megnéztem a régit, talán az segített.)
Kevesebben voltunk, mint először, csak 15-en, de így is jó volt. Három ötös asztalon kezdtük, és különösebb zökkenő nélkül, izgalommentesen voltam a két továbbjutó egyike. Azért volt egy-két izgi hand, egy short stack A-s flop utáni all int megadtam AJo-v(?)al (meg nem mondom már, neki mije volt, színt várt, nem jött), és ki is ejtettem a srácot, aztán volt egy tisztes pot, amit JJ-vel megnyertem AKs ellen. (Hát istenem, följött a harmadik J a flopban).
A döntőasztal marha lassan indult, a legkevesebb zsetonnal odakerült ember is kitartott vagy másfél óráig. Valahogy nem alakultak ki nagy meccsek, nem jöttek úgy a lapok, óvatos volt mindenki, nem tudom. Én mindenesetre igyekeztem feszesen játszani, és tartani a pozíciót, nem nagyon ugráltam, és be is jött, mert szépen lassan kihullott körülöttem mindenki, és jött a heads up.
A másik srác eleve irdatlan zsetonheggyel ült be a final table-re, úgyhogy elég nagy csoda kellett volna a fordításhoz, de azért elvoltunk vagy másfél-két órát kettesben, azalatt még följebb is jöttem valamelyest, de óvatos volt az ellen nagyon, én meg valamikor hajnali fél hatkor megadtam egy all int, amit tudtam jól, hogy el fogok veszteni, de már nagyon vágytam a pihepuhába, és simán ott ülnénk most is, ha tovább húzom.
Node. A pillanat, amit nem cseréltem volna el asszem a győzelemért: már a heads upban jártunk, és kaptam a kezembe AK-t kőrből. Oké, eddig jó. Kisvakban jártam, ráhívtam akkorát, hogy megadja mindenképp (előtte mind a ketten eldobtuk ezerszer a másik hívására, ritkán volt egyszerre jó lapunk), és meg is adta. Flop. És jöttek szépen egymás után a lapok:
Kőr J.
Kőr Q.
Ubazmeg, már csak egy kőr 10 kéne, gondoltam magamban. És hirtelen valahogy végigfutott rajtam a hűvös bizonyosság. Tudtam, mint Mel Gibson a Maverickben. Aztán az osztó letette a flop harmadik lapját.
Kőr 10.
Utólag nagyon bánom, hogy nem élveztem tovább a pillanatot, de mivel az előzmények ismeretében szinte biztos voltam benne, hgoy blöffre fog tenni, bemondtam az all int, és nem is volt rossz ötlet, mert megadta (mondjuk megkönnyítette a döntését, hogy Q-ja volt, top pár).
Letettem mellé szépen a királyomat meg az ászomat, és miután az ellen meg az osztó is magához tért, hárman néztük áhítattal. Hát ilyen szépet ritkán lát az ember az életben. A helyzet sajna az, hogy persze így se kerültem sokkal közelebb a győzelemhez, még ezután is vagy háromszor annyi zsetonja volt, mint nekem. Üsse kő.
Emberek, hát royal flushöm volt. Flopból. (Pedig M elfelejtett szerencsehozó sms-t küldeni, de megnéztem a régit, talán az segített.)
(A kép persze legeslegőszintébb sajnálatomra csak illusztráció, itthon készült a konyhában. Az osztó összekapta a lapokat, mire elővettem a telefont.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése