Aszongya a minap B, a biológia szakos kolleganő: ültesd már el egymás mellől R-t és A-t, mert állandóan jár a szájuk, nem lehet tőlük normális órát taltani. (Merugyanis én vagyok az osztályfőnök arrafelé.) Mondom, ülteti őket a nyavalya, én gyakorlatilag nem is tartok órát az osztályteremben (mind a két gyerek németes ráadásul, csak osztályfőnökin látom őket), ültesd őket el te, ahová akarod, semmi kifogásom ellene. Hamarost kiderült, és más kollégák is segítettek megmagyarázni, hogy az egész iskolarendszer működésének alapja, és mindennek a lényege, hogy mindenki minden órán a számára kijelölt helyen üljön, az ülésrend pedig ki legyen rakva a tanári asztalra miheztartás végett. Mert csak így van fegyelem. (Különben meg az agyamra megy lassan, hogy az emberiség jelentős része képtelen kérdés-válasz formátumban kommunikálni. Szóval ha én kérdezek valamit, utálom, ha hosszas barokk körmondatokban elkezdenek másról beszélni, márpedig t. kollégák éppen ezt tették: "De miért kell nekem rendet tartani más óráján?" "Figyelj, ezek a gyerekek olyanok, hogy..." Ne má.)
Hát én meg nem, nem és nem értettem, mi a fenére jó ez, miért ne ülhetnének minden órán akár máshol, feltéve, hogy odafigyelnek, és csinálják a dolgukat. Ha meg basznak odfigyelni, ha két ember folyton hergeli egymást, hát ültesse szét őket, aki éppen ott van. Nem fogom, miért nekem kéne rendet tartanom akármilyen órán a sajátomon kívül. Soha elő nem fordult, hogy az osztályfőnökhöz rohantam volna bárki miatt, ha egy gyerekkel bajom van, hát elintézem vele.
Már megint én lógok ki a sorból, baze.
(Mindegy, de aztán fölmentem az osztályba, és mondtam, hogy a következő biológiaórán üljenek, ahová akarnak, csak ne egymás mellé, mire mondták, hogy jó, de aztán B azt mondta legközelebb, hogy nem ültek szét mégse, viszont viselkedtek, és úgyis jó, és azért végülis nem vesztünk össze meg semmi, csak azért megint rájöttem, hogy nem való nekem ez a tanárosdi a mai magyar iskolában, pedig ez még egy elég normális hely mindent egybevéve.)
2007. december 17., hétfő
Egy másik kis dombra lecsücsülünk
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése