Minden félrecsúszott nyakkendőmben.

Crap

I wonder what's wrong with me. Something apparently is.

Or is it because the last time I was well and truly loved I made a mess of it and now I am being punished for that?

Tizenkilenc

Az jutott eszembe, ma van tizenkilenc éve, hogy megy ez a se veled, se nélküled, szeretlek is meg nem is állapot exszel. És marha sok idő után kábé most rendben is a világnak a kettőnkre vonatkozó szeglete. Ámen.

Two Types

I was watching 30Rock (hilarious) last night and they said:

You've got two types of women in this world. One who gives you strength, and one who takes strength from you like Delilah took strength from Samson in that movie.

Boy, do I know that to be true.

Beautiful as ever. Damn it.

Sűrű

Hát volt tegnap szerenád, volt ma ballagás, meg volt ma 3 és fél óra beszélgetés L-lel. És a szerenád jó volt, és a ballagás ballagás volt, és L meg L volt.

Vicces, laza (hajajj, de mennyire), nyugis, okos, mesélős, hallgatós, nevetős. Hát kéne, az a helyzet. Csakcsakcsak. Ehh, majd ha okosabb leszek, többet mondok.

Most inkább kipihenem ezt a két napot.

szanatórium

szóval úgy volt, hogy ma kettő után nagyjából ráér, de aztán úgy történt, hogy háromkor telefonált (amikor már tök szomorú voltam), hogy elhúzódott a délelőtti macera, és otthon házit csinál a gyerekkel, de ha gondolom, menjek ki hozzájuk, úgyhogy kimentem hozzájuk, és üldögéltünk vagy egy órát a verandán, (és persze kurva szép helyen laknak az egyik városszéli hegyoldalban, csend, béke, mesés kilátás - tiszta szanatórium), közben időnként segítettünk matekházit csinálni a srácnak, és valahogy nagyon jó volt, valami simogató nyugalom sugárzik a lányból, és imádom, és ezzel csak az a baj, hogy most már hiányzik, mint a szar, és arról elmélkedem, milyen jó lenne reggel együtt kávézni azon a verandán, és nézni a felkelő napot

Shit

For ages I didn't feel lonely. There was no one I actually wanted so I was okay in this little shell of mine. And then I thought I'd give it a go and asked L out. And she came and then she came again and she seemed to be enjoying herself around me. I don't know if anything will ever happen between the two of us but now that I don't just like her but actually know her somewhat, I'd love to be with her, to spend time with her. And it's getting harder and harder to meet her as she just doesn't find the time (and I believe she's honest about it, it's not that she wants to avoid me).

And now, sitting here, typing away all day, I miss her. And I feel lonely. And I wish I'd never asked her out in the first place. But maybe all it takes is patience.

Thunderbolt

The other day I was switching channels on the ancient tv set in my inner sanctum. On one of the sports channels a women's volleyball match was on. Now, I am not much of a volleyball fan so I would have changed channels instantly if. If it wasn't for the girl on the screen who was standing there behind the net with her hands held up in waiting for the action to start, concentrating with eyes the warmest, loveliest possible shade of brown. Looking so much like someone who once meant so much to me. Thunderbolt. I got hit like Michael Corleone when he came across Apollonia in Sicily.

So I started watching women's volleyball - without the sound, though, and not paying too much attention, as meanwhile I was working on my multitasking skills by listening to music and translating from German into English (the latter being a hell of a job considering that my German is practically non-existent). I kept glancing at the screen spotting girl nr. 8 every now and then, adoring her breathtaking beauty and uncanny resemblance to that other girl from the past.

After some time I began to wonder what her name might be so I stopped the music and turned up the volume on the tv set. And then the commentator's voice shocked me out of my pants. Tormási, he said.

For God's sakes, I used be her English teacher when she was fifteen or so. I would never have recognized her. I remember her being a nice girl in school and a promising young volleyball player. Some faint memory suggests that she even left the school for another one where it was easier for her to pursue her sports career. I even played volleyball with her and some of her classmates on PE lessons or after school and I even lent her a strip of elastic band for her wrist once. I haven't a clue what marks I tended to give her, though. I don't care.

It's just great to see now that she has grown to be someone gorgeous and successful and I guess I'll watch more women's volleyball from now on.

However: L.

Not for Granted

The problem seems to be that she takes me for granted. And no, that's not how it works.

And of course today I met L, who I haven't seen much of recently. And she waited some so she could see me and she took me to see her éreccségitablókép (she looked beautiful at 18), and we talked and she was cold so I held her for moment and she didn't mind. And I was an idiot, but sod it, I won't always be one.

Still To Come

Az van, a tücsök rúgja meg, hogy már posztolni se érek rá. Rinyáltam én a napirendem miatt korábban is, de most nagyon bedurvult a dolog. A világ valószínűleg legostobább könyvét fordítom, február végéig ígértem, hogy elkészülök vele, úgyhogy az estéim halálok, tegnap is egykor fejeztem be, és mentem nyolcra dolgozni. De hát ez van, az ember ne panaszkodjon, ha van munkája, és végül is eszem ágában nincs tényleg. Csak fáradt vagyok, de hát puff neki, kibírom jól.

Két értelmes poszt viszont nagyon gyűlt bennem a héten, ezek most halasztva vannak határozatlan ideig. Szóval still to come:

1. Dr Jekyll and Mr Hyde - about someone I spent umpteen years of my life with (In English, definitely)
2. A világ legostobább könyvéről (lásd fent).

Arról, hogy G miért nem részletezi a mindenféle dolgokat

Tulajdonképp rájöttem. A baj az, hogy a csajokról írni túl személyes. A nyelvről írni meg nem elég személyes. (De azért előbb-utóbb fogok, mert az előbbiről muszáj, az utóbbi meg a vesszőparipám, úgyhogy arról is muszáj.)

Tatami Raider

Az úgy van, hogy a rézsútos leszorításból (úgyis mint honkeszagatame) való szabadulás gyakorlása bizsergetően kellemes érzés. Feltéve, hogy a partner nőnemű, rendelkezik Lara Croft pozitív attribútumai közül eggyel-kettővel, és még az illata is elsőrangú.

An Empty Space

Van ez a dolog, amiről este írtam. Csakhogy (ha ez a jó szó egyáltalán). Mélyen egy fiókban, amit se én, se a velem élő plüssállatok nem húztunk ki kábé egy emberöltő óta, találtam egy apró fiola valamit. Először nem is jöttem rá micsoda, aztán megfejtettem a német feliratot (miszerint Gesichtsmilch), és rájöttem, hogy arctej (bármi is legyen az). Lassan elkezdett derengeni, honnan került hozzám. Aztán lecsavartam a kupakot, és beleszagoltam az üvegcsébe. Egyetlen pillanat alatt borítottak el, vágtak földhöz, rúgtak seggbe régvolt hosszú hónapok emlékei. Jó lenne, nagyon jó lenne erről írni. Csak úgy írni, verset írni, hosszú és ennél sokkal, de sokkal többet mondó akármit írni, hogy aztán senkinek meg ne mutassam, vagy mittomén. Talán egyszer, de ez nagyon nem verbális bennem valamiért, ha nálam verbálisabb alak kevés is van széles e hazában.

Mindegy tán, írás helyett persze ott a jó öreg hajnali blues.

So many years since I've seen your face.
Here in my heart, there's an empty space
where you used to be.

So long, it was so long ago,
but I've still got the blues for you.

Though the days come and go,
there is one thing I know.
I've still got the blues for you.

És hát nem tudom, fog-e bármi különös történni velem, amíg nem kerül elő a hiányzó puzzlidarab, ami ebbe a Gary Moore megénekelte űrbe beleillik. Előkerült-e?

Eh, megyek aludni. Talán ma Peruról álmodom megint egy kicsit.

Not exactly sexy talk

Tegnap beszélgetvén L-lel morbid beszólásokra terelődött a szó, és említettem, hogy az esküvőn mi baromságok törtek föl bennem. Mondta, olyan temetésen is van. Mondtam, tényleg, ott is képes vagyok morbid marhaságokon (vá, mekkora alliteráció!) elmélkedni. Aztán még azt is mondtam, hogy unokatesóm hete úgy alakult, hogy csütörtökön eltemette a nagymamáját, aztán szombaton férjhez ment. Mire L: "Akkor legalább egy tányérral kevesebb kellett."

Úgyhogy egyelőre ő vezet a Legmorbidabb Beszólás Awardért zajló nemes küzdelemben.

L

Hm. It is always so nice to have a bit of intimacy with someone you may never go out with - when there is a passing (and paradoxically also lingering) moment when everything seems possible.

I held a very warm hand for about two seconds today, and as that was some two seconds more than it would have been absolutely necessary, and as neither of us seemed willing to let go...

It was like a short but beautiful relationship that had to end for reasons we couldn't control.
___________________

As I wrote it down now it seems crap. Still, if this isn't nice, I don't know what is. See Vonnegut quote to the right.