Ki volt az a totális idióta barom állat seggfej faszkalap büdösbunkó, aki úgy gondolta, hogy a Fawlty Towerst feltétlen szinkronizálni kell? Eleve halálra ítélt vállalkozás volt ugyan, de hát a Life of Brian meg a Holy Grail is egész nézhető magyarul, és a fordítás itt sincs alapvetően elbaszva...
Kerekes Józsefnek viszont fingja sincs az egészhez, könyörgök. Szánalmas, siralmas, borzalmas. Meg persze a többi hang is, Manuel is borzasztó gáz, Sybill is borzasztó gáz, Polly is borzasztó gáz. (De legalább nincs mindig másfél másodperccel a poén (a poén holtteste inkább) előtt bekeverve az eredeti hangulatos közönségnevetés helyett érkező konzervnevetés, mint a Couplingban.)
Alapvetően ellenzem a halálbüntetést, de nagyon szívesen bevezetném megint annak az embernek a kedvéért, aki kitalálta, hogy akkor ezt most nyomassuk magyarul.
2008. január 8., kedd
2008. január 3., csütörtök
2008. január 2., szerda
Pontokba szedve
- pulyka
- szósz m
- emberek
- rozé (is)
- happy 21st birthday to everyone in general
- zenék, amiket magamtól sose jutna eszembe hallgatni, de azér van, hogy tök jók mégis
- dobhártyarepesztés
- táncolás imitálása a szemöldökfa alatt
- ürügyek
- önjelölt youtube-dídzsék
- a konfetti teljes hiánya
- paca
- pezsgő
- meleg mosolyok, csupasz vállak
- öt másodperc a konyhában
- négy szó
- orosz tajgafíling az éjszakában trojka tesztarossza nélkül
- nem is nyálas puszi
- töltött káposzta at 4 am*
- hülye pofák a fényképeken
- egy ágyban horkolás egy pasival (ezt osztotta a gép, micsinájjak)
If this isn't nice, I don' know what is.
*még most is káposztaillatút fingok
2007. december 30., vasárnap
Morzsi kupa, hegyezd füled (3, de azérse kőr)
A tisztesség úgy kívánja, hogy a kevésbé sikeres harmadik Morzsi kupát se hallgassam el. De a csúnya bad beatemen nem fogok annyit kéjelegni, mint a múltkor a royal flushömön, úgyhogy kurtább leszek.
Na szóval. Elvagyunk szépen, játszom, tán kevésbé feszesen, mint szoktam, egyre jobban ráérzek az ízére, milyen néha kicsit agresszívabbnak lenni, mint amit a lelkem automatikusan diktál. Potyognak ki sorban a népek, ki két A-val (feljött az AQ-nak még két Q (én meg ugyanabban a leosztásban AJ-t dobtam)), ki vackabb lapokkal, ki pechhel, ki hibával. Mondjuk volt egy srác tőlem jobbra, akinek valami egészen felfoghatatlan megadásai voltak - és számtalanszor bejött neki (az említett Q drill is az övé volt). Mák nélkül öt perc alatt esett volna ki, ehhez képest a végén a legtöbb zsetonnal ment a döntőasztalra.
No mindegy, egyszer csak hárman voltunk, én nem olyan sok zsetonnal már, de a szemben ülő srác még kevesebbel. Kisvakban kaptam AQs-t (pikk), osztó előtte már dobta, harmadik srác nagyvakból megadta. Mutatott Q9o-t. Flopban A, remek, jó vagyok. Turnre valami kőr jött, és akkor elkezdtem izgulni, mert a srác Q-ja kőr volt, és a flopban is akadt kettő. Riverre meg muszáj volt persze feljönnie a kőr hármasnak, hogy a jó büdös nénikéjét neki.
Maradt még zsetonom, de már nagyon harmadik voltam, úgyhogy a következő körben kapott A10-re izibe all int mondtam. A főmákos srác megadta K7-tel, flopban előbb jött egy 10, majd rögvest egy K. Isten veled, harmadik Morzsi kupa.
Majd a negyediken talán megint összejön.
Na szóval. Elvagyunk szépen, játszom, tán kevésbé feszesen, mint szoktam, egyre jobban ráérzek az ízére, milyen néha kicsit agresszívabbnak lenni, mint amit a lelkem automatikusan diktál. Potyognak ki sorban a népek, ki két A-val (feljött az AQ-nak még két Q (én meg ugyanabban a leosztásban AJ-t dobtam)), ki vackabb lapokkal, ki pechhel, ki hibával. Mondjuk volt egy srác tőlem jobbra, akinek valami egészen felfoghatatlan megadásai voltak - és számtalanszor bejött neki (az említett Q drill is az övé volt). Mák nélkül öt perc alatt esett volna ki, ehhez képest a végén a legtöbb zsetonnal ment a döntőasztalra.
No mindegy, egyszer csak hárman voltunk, én nem olyan sok zsetonnal már, de a szemben ülő srác még kevesebbel. Kisvakban kaptam AQs-t (pikk), osztó előtte már dobta, harmadik srác nagyvakból megadta. Mutatott Q9o-t. Flopban A, remek, jó vagyok. Turnre valami kőr jött, és akkor elkezdtem izgulni, mert a srác Q-ja kőr volt, és a flopban is akadt kettő. Riverre meg muszáj volt persze feljönnie a kőr hármasnak, hogy a jó büdös nénikéjét neki.
Maradt még zsetonom, de már nagyon harmadik voltam, úgyhogy a következő körben kapott A10-re izibe all int mondtam. A főmákos srác megadta K7-tel, flopban előbb jött egy 10, majd rögvest egy K. Isten veled, harmadik Morzsi kupa.
Majd a negyediken talán megint összejön.
2007. december 24., hétfő
Far from the Christmas Tree
It's supposed to be Christmas Eve and I've been sitting at my computer and working all day. If it wasn't for a number of phone calls and mails from friends (so I have some after all, which is nice to know) I wouldn't even have realized what day it was - especially as I can't see the tree from the inner sanctum where I am sitting right now.Don't get me wrong, I'm not complaining at all. I had my own Christmas Eve yesterday. My son came and he had his fun with the truckload of presents he got (parents - separately, as they are... well, separated, grandparents, great-grandfather). And he was happy hanging stuff on the Christmas tree, lighting the candles and all. And that's good. Good enough for me on the 23rd as well, as being a devout atheist I don't give a flying fuck about the birth of Christ or whatever.
So what I wanted to say is this: I don't much care for Christmas, I'm bored with the mandatory niceties, the decorations, the never changing wishes and all that. I guess I am far too cynical.
Still, if you have a kid, it makes the holiday not just okay, but much more than that even if Christmas Eve comes one day early.
That doesn't actually mean that I don't miss him right now. I bloody do. Especially that it's been the nicest, whitest Christmas here for many years he would simply adore. And I would simply adore him adoring it.
2007. december 17., hétfő
Egy másik kis dombra lecsücsülünk
Aszongya a minap B, a biológia szakos kolleganő: ültesd már el egymás mellől R-t és A-t, mert állandóan jár a szájuk, nem lehet tőlük normális órát taltani. (Merugyanis én vagyok az osztályfőnök arrafelé.) Mondom, ülteti őket a nyavalya, én gyakorlatilag nem is tartok órát az osztályteremben (mind a két gyerek németes ráadásul, csak osztályfőnökin látom őket), ültesd őket el te, ahová akarod, semmi kifogásom ellene. Hamarost kiderült, és más kollégák is segítettek megmagyarázni, hogy az egész iskolarendszer működésének alapja, és mindennek a lényege, hogy mindenki minden órán a számára kijelölt helyen üljön, az ülésrend pedig ki legyen rakva a tanári asztalra miheztartás végett. Mert csak így van fegyelem. (Különben meg az agyamra megy lassan, hogy az emberiség jelentős része képtelen kérdés-válasz formátumban kommunikálni. Szóval ha én kérdezek valamit, utálom, ha hosszas barokk körmondatokban elkezdenek másról beszélni, márpedig t. kollégák éppen ezt tették: "De miért kell nekem rendet tartani más óráján?" "Figyelj, ezek a gyerekek olyanok, hogy..." Ne má.)
Hát én meg nem, nem és nem értettem, mi a fenére jó ez, miért ne ülhetnének minden órán akár máshol, feltéve, hogy odafigyelnek, és csinálják a dolgukat. Ha meg basznak odfigyelni, ha két ember folyton hergeli egymást, hát ültesse szét őket, aki éppen ott van. Nem fogom, miért nekem kéne rendet tartanom akármilyen órán a sajátomon kívül. Soha elő nem fordult, hogy az osztályfőnökhöz rohantam volna bárki miatt, ha egy gyerekkel bajom van, hát elintézem vele.
Már megint én lógok ki a sorból, baze.
(Mindegy, de aztán fölmentem az osztályba, és mondtam, hogy a következő biológiaórán üljenek, ahová akarnak, csak ne egymás mellé, mire mondták, hogy jó, de aztán B azt mondta legközelebb, hogy nem ültek szét mégse, viszont viselkedtek, és úgyis jó, és azért végülis nem vesztünk össze meg semmi, csak azért megint rájöttem, hogy nem való nekem ez a tanárosdi a mai magyar iskolában, pedig ez még egy elég normális hely mindent egybevéve.)
Hát én meg nem, nem és nem értettem, mi a fenére jó ez, miért ne ülhetnének minden órán akár máshol, feltéve, hogy odafigyelnek, és csinálják a dolgukat. Ha meg basznak odfigyelni, ha két ember folyton hergeli egymást, hát ültesse szét őket, aki éppen ott van. Nem fogom, miért nekem kéne rendet tartanom akármilyen órán a sajátomon kívül. Soha elő nem fordult, hogy az osztályfőnökhöz rohantam volna bárki miatt, ha egy gyerekkel bajom van, hát elintézem vele.
Már megint én lógok ki a sorból, baze.
(Mindegy, de aztán fölmentem az osztályba, és mondtam, hogy a következő biológiaórán üljenek, ahová akarnak, csak ne egymás mellé, mire mondták, hogy jó, de aztán B azt mondta legközelebb, hogy nem ültek szét mégse, viszont viselkedtek, és úgyis jó, és azért végülis nem vesztünk össze meg semmi, csak azért megint rájöttem, hogy nem való nekem ez a tanárosdi a mai magyar iskolában, pedig ez még egy elég normális hely mindent egybevéve.)
2007. december 14., péntek
Morzsi kupa, hegyezd füled
Nu, akartam én már rég írni a II. Morzsi kupáról, aztán valahogy sose volt időm vagy épp kedvem, úgyhogy sebtiben pótolom most, ha el is telt azóta két hét. A lényeg, hogy kettőből másodszor jutottam el a heads upig, és bár mind a kétszer második lettem, ha létezne összesített Morzsi kupa-ranglista, egyértelműen én vezetném. Remek.
Kevesebben voltunk, mint először, csak 15-en, de így is jó volt. Három ötös asztalon kezdtük, és különösebb zökkenő nélkül, izgalommentesen voltam a két továbbjutó egyike. Azért volt egy-két izgi hand, egy short stack A-s flop utáni all int megadtam AJo-v(?)al (meg nem mondom már, neki mije volt, színt várt, nem jött), és ki is ejtettem a srácot, aztán volt egy tisztes pot, amit JJ-vel megnyertem AKs ellen. (Hát istenem, följött a harmadik J a flopban).
A döntőasztal marha lassan indult, a legkevesebb zsetonnal odakerült ember is kitartott vagy másfél óráig. Valahogy nem alakultak ki nagy meccsek, nem jöttek úgy a lapok, óvatos volt mindenki, nem tudom. Én mindenesetre igyekeztem feszesen játszani, és tartani a pozíciót, nem nagyon ugráltam, és be is jött, mert szépen lassan kihullott körülöttem mindenki, és jött a heads up.
A másik srác eleve irdatlan zsetonheggyel ült be a final table-re, úgyhogy elég nagy csoda kellett volna a fordításhoz, de azért elvoltunk vagy másfél-két órát kettesben, azalatt még följebb is jöttem valamelyest, de óvatos volt az ellen nagyon, én meg valamikor hajnali fél hatkor megadtam egy all int, amit tudtam jól, hogy el fogok veszteni, de már nagyon vágytam a pihepuhába, és simán ott ülnénk most is, ha tovább húzom.
Node. A pillanat, amit nem cseréltem volna el asszem a győzelemért: már a heads upban jártunk, és kaptam a kezembe AK-t kőrből. Oké, eddig jó. Kisvakban jártam, ráhívtam akkorát, hogy megadja mindenképp (előtte mind a ketten eldobtuk ezerszer a másik hívására, ritkán volt egyszerre jó lapunk), és meg is adta. Flop. És jöttek szépen egymás után a lapok:
Kőr J.
Kőr Q.
Ubazmeg, már csak egy kőr 10 kéne, gondoltam magamban. És hirtelen valahogy végigfutott rajtam a hűvös bizonyosság. Tudtam, mint Mel Gibson a Maverickben. Aztán az osztó letette a flop harmadik lapját.
Kőr 10.
Utólag nagyon bánom, hogy nem élveztem tovább a pillanatot, de mivel az előzmények ismeretében szinte biztos voltam benne, hgoy blöffre fog tenni, bemondtam az all int, és nem is volt rossz ötlet, mert megadta (mondjuk megkönnyítette a döntését, hogy Q-ja volt, top pár).
Letettem mellé szépen a királyomat meg az ászomat, és miután az ellen meg az osztó is magához tért, hárman néztük áhítattal. Hát ilyen szépet ritkán lát az ember az életben. A helyzet sajna az, hogy persze így se kerültem sokkal közelebb a győzelemhez, még ezután is vagy háromszor annyi zsetonja volt, mint nekem. Üsse kő.
Emberek, hát royal flushöm volt. Flopból. (Pedig M elfelejtett szerencsehozó sms-t küldeni, de megnéztem a régit, talán az segített.)
Kevesebben voltunk, mint először, csak 15-en, de így is jó volt. Három ötös asztalon kezdtük, és különösebb zökkenő nélkül, izgalommentesen voltam a két továbbjutó egyike. Azért volt egy-két izgi hand, egy short stack A-s flop utáni all int megadtam AJo-v(?)al (meg nem mondom már, neki mije volt, színt várt, nem jött), és ki is ejtettem a srácot, aztán volt egy tisztes pot, amit JJ-vel megnyertem AKs ellen. (Hát istenem, följött a harmadik J a flopban).
A döntőasztal marha lassan indult, a legkevesebb zsetonnal odakerült ember is kitartott vagy másfél óráig. Valahogy nem alakultak ki nagy meccsek, nem jöttek úgy a lapok, óvatos volt mindenki, nem tudom. Én mindenesetre igyekeztem feszesen játszani, és tartani a pozíciót, nem nagyon ugráltam, és be is jött, mert szépen lassan kihullott körülöttem mindenki, és jött a heads up.
A másik srác eleve irdatlan zsetonheggyel ült be a final table-re, úgyhogy elég nagy csoda kellett volna a fordításhoz, de azért elvoltunk vagy másfél-két órát kettesben, azalatt még följebb is jöttem valamelyest, de óvatos volt az ellen nagyon, én meg valamikor hajnali fél hatkor megadtam egy all int, amit tudtam jól, hogy el fogok veszteni, de már nagyon vágytam a pihepuhába, és simán ott ülnénk most is, ha tovább húzom.
Node. A pillanat, amit nem cseréltem volna el asszem a győzelemért: már a heads upban jártunk, és kaptam a kezembe AK-t kőrből. Oké, eddig jó. Kisvakban jártam, ráhívtam akkorát, hogy megadja mindenképp (előtte mind a ketten eldobtuk ezerszer a másik hívására, ritkán volt egyszerre jó lapunk), és meg is adta. Flop. És jöttek szépen egymás után a lapok:
Kőr J.
Kőr Q.
Ubazmeg, már csak egy kőr 10 kéne, gondoltam magamban. És hirtelen valahogy végigfutott rajtam a hűvös bizonyosság. Tudtam, mint Mel Gibson a Maverickben. Aztán az osztó letette a flop harmadik lapját.
Kőr 10.
Utólag nagyon bánom, hogy nem élveztem tovább a pillanatot, de mivel az előzmények ismeretében szinte biztos voltam benne, hgoy blöffre fog tenni, bemondtam az all int, és nem is volt rossz ötlet, mert megadta (mondjuk megkönnyítette a döntését, hogy Q-ja volt, top pár).
Letettem mellé szépen a királyomat meg az ászomat, és miután az ellen meg az osztó is magához tért, hárman néztük áhítattal. Hát ilyen szépet ritkán lát az ember az életben. A helyzet sajna az, hogy persze így se kerültem sokkal közelebb a győzelemhez, még ezután is vagy háromszor annyi zsetonja volt, mint nekem. Üsse kő.
Emberek, hát royal flushöm volt. Flopból. (Pedig M elfelejtett szerencsehozó sms-t küldeni, de megnéztem a régit, talán az segített.)
(A kép persze legeslegőszintébb sajnálatomra csak illusztráció, itthon készült a konyhában. Az osztó összekapta a lapokat, mire elővettem a telefont.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
