National Geographic különkiadás

A sok fordítás között nem is mondtam, hogy a főnök rákapott a korcsolyázásra. Az ilyesféle mozgásokban mindig is ügyes volt, meg görkorcsolyázni már úgyis tudott, úgyhogy nemigen lepődtem meg, amikor három perccel azután, hogy életében először a lábára húzott egy ilyen izét, már száguldott, mint a huzat. (Biciklizni úgy tanult meg négyévesen, hogy mire kerestem volna egy adekvát segédseprűnyelet, már nem értem utol.)

Az ominózus első kísérlet egy rémesen szürke balatoni szombaton volt. De akármilyen rémes is volt az a szombat, olyat láttunk, hogy csuda.

Először csak a szárnysuhogtatva repülő hattyúk jelentek meg, aztán a távolban észrevettünk egy érdekes gyülekezetet. Odaballagtunk hát, és jól megnéztük magunknak. A jég közepén egy darabon kilátszott a tiszta víz, és hattyúk, kacsák, szárcsák elképesztő sereglete talált itt menedéket (ezt nagyon szépen mondtam).

A hattyúk ráadásul nem is félnek az embertől, ugyanúgy jönnek kajáért, mint nyáron, simán elközlekedtünk közöttük, Lóci még meg is simogatta az egyiket.

Hihetetlen volt, komolyan.



If this isn't nice I don't know what is.

Huszonegy +

Összeszámoltam:

Angolról magyarra 21 regény. Meg a többi még. Idekopírozom a CV-m vonatkozó részét:

2008- Metropolis Media Group Ltd., Budapest, Hungary

Harrison, Harry: Make Room! Make Room!

2008- Könyvmolyképző Publishing House, Szeged, Hungary

Matheson, Richard: I Am Legend

Moss, Tara: Fetish

Duncan, Lois: Hotel for Dogs

2008- Tuan Publishing House, Budapest, Hungary

LaHaye, Tim: Babylon Rising

2003-2004 Átjáró Magazin, Budapest, Hungary

Fourteen short stories (science-fiction or fantasy)

2002-2005 Kalandor Publishing House, Budapest, Hungary

Hagman, Larry: Hello, Darling

Membery, York: Pierce Brosnan

O’Brien, Kevin: Make Them Cry

Santlofer, Jonathan: The Death Artist

Knight, Bernard: Sanctuary Seeker

Knight, Bernard: The Poisoned Chalice

Knight, Bernard: Crowner’s Quest

Knight, Bernard: The Awful Secret

Knight, Bernard: The Tinner’s Corpse

Knight, Bernard: The Grim Reaper

Knight, Bernard: Fear in the Forest

Barker, Raffaella: Hens Dancing

1995-1998 Szukits Publishing House, Szeged, Hungary

Adair, Paul: Hitler’s Greatest Defeat

Harris, Nicholas: The Illustrated Picture Atlas of The World

Heller, David & Heller, Elizabeth: Angels Must Get Their Wings by Helping Little Angels Like Me: Children's Ideas of God, Heaven, and the Angels

Knight, Robert: Abduction

2005-2008 360 Art Ltd., Budapest, Hungary

D. Varga, Tamás: Hungary 360 – A Panoramic Round Trip

Varga, Zsolt: Hungary Spa 360 – Panorama Images

Varga, Zsolt: Vienna 360 – Panorama Images

Szélesi, Sándor: Something Living (Angelwing Media Agency, Budapest, Hungary, 2007) – Based on the short stories included in this volume, the author was named ‘Best Author’ at Eurocon 2007 in Copenhagen, Denmark by the European Science-Fiction Society.

1994-

A number of writings in the field of Fine Art, including essays and catalogues for exhibitions of various art galleries.

Kutyák

Kicsit húzós volt az utóbbi két hét, abszolút nem értem rá ide írni, de azért fordítást nem akarok most már kihagyni, úgyhogy:

13 nap alatt megcsináltam egy full könyvet. Marha jól hangzik, de igazából csak 4,5 ív volt, ráadásul gyerekkönyv, szóval igazán nem volt nehéz. Itt van a Bookline-on (de még nem jelent meg, csak február végén).

Persze azért volt ilyen sürgős a fordítás, mert jön belőle a film nemsokára. Mongyuk ahogy így elnézem, a történetnek a leghaloványabb köze nincsen a könyvhöz - abban szó nincs nevelőotthonról meg valódi szállodáról meg tréfás kütyükről, az akár igaz történet is lehetne némi jóindulattal. De hát mindegy nyilván, újabb strigula.

Most már összeszámolom, hány könyvnél tartok.

Negyvennégy

Összevissza a beiktatásról, mert a mélypolitikai elemzést tán mégis inkább meghagynám azoknak, aki tudják, mit beszélnek:

1. Mekkora már, hogy a legfőbb bírónak egyetlen feladata van az egész ceremónián: előmondani az eskü 35 szóból álló szövegét - és elbassza?! Mondjuk szerintem direkt jópofa volt, és jót tett a hangulatnak, ahogy Obama majdnem elröhögte magát. (További aranyos részlet volt a földre ragasztott cédulák sora, amiből mindenki megtudhatta, hova kell álnia. Pont, mint az oviban, ahol krétával meghúzzák a vonalat, hogy ide kell állnod, Pistike (vö. Barackocska).)

2. Obama mocskosul tud beszélni. Mert kiállni x millió ember elé, és 18 percen keresztül ilyen brutálisan erős retorikát odarakni azért nem semmi feladat (Bush a töredékét nem tudta megoldani). Ez persze nagyon nem mond semmit arról, hogy milyen elnök lesz belőle.

3. "[...] a man whose father less than sixty years ago might not have been served at a local restaurant can now stand before you to take a most sacred oath." Bezony. És büszkék lehetnek magukra az amerikaiak. Nem is azért, mert megválasztottak egy feketét (jó, mulattot), mert persze pusztán azért, mert fekete, senki sem lesz alkalmas elnöknek, hanem azért, mert egy nagyszerű vezetőt (vagy legalábbis annak tetsző valakit) nem ejtettek azért, mert fekete, alig több mint 50 évvel azután, hogy Rosa Parks nem adta át a helyét a buszon, és alig több mint 40 évvel azután, hogy 1965-ben garantálták a feketék választójogát.

4. Mert ez egy nagyon kemény, nagyon éles beszéd volt, semmi kétség. Obama kertelés nélkül sorolta föl, mit kell kidobni a régiből és hogyan kell változtatni. Közben persze Bush ott ült a háttérben és jobb híján vigyorgott. Na most mindezek után a két hapsi fölállt, az új kikísérte a régit a helikopterhez (aminek "Marine One" helyett már "Executive One" volt a hívójele, hiszen nem az elnök utazott vele), kezet ráztak, puszilkóztak a csajokkal és integettek. Valószínűleg ami a politikát illeti, édes kevés dologban értenek egyet egymással, de jó tudják mind a ketten, hogy a másik is ugyanabból az országból akar valami élhető helyet csinálni. Bassza meg, de irigylem őket. Bár optimista vagyok, szentül hiszem, hogy kétszáz év, és az ilyesmi nekünk is menni fog.

5. Milyen lehetett már ma George W. Bushnak lenni? Végtére is vagy kétmillió ember jött ösze azért, mert meg akarták ünnepelni, hogy eltakarodik a (Horn Gáborra szólva) picsába (de lásd 4. pont). Mindent megkérdőjeleztek, amit csinált, neki pedig jó képet kellett vágnia hozzá. Az meg nemtom, nekem kissé visszás volt, hogy még a beiktatásért felelős kongresszusi bizottság elnöknője is azt ecsetelgette, milyen csodálatos ez az alkalom, és mekkora nagyszerű változások jönnek - neki azért illett volna méltóságteljesebbnek maradnia.

6. Nemtom, nekem, a hithű ateistának hülyén veszi ki magát ez a nagy közös imádkozás - még ha hülyeségnek is tartom egyesek azon próbálkozását, hogy megtiltassák a "So help me God"-ot. De hát ők tudják.

Timur vs. Conan

Csinálom már egy ideje Robert E. Howardot, és azért most már kezdek zizegni rendesen.

Mindig tudtam, hogy nem szeretem a fantasyt, egy otromba nagy póz az egész, amiben valahogy érteni vélem, mi tetszik sokaknak, de én a falra mászom az őszintétlenségétől. Tudom, hogy mese meg minden, és ez nem is lenne baj, de nem bírom levetkőzni az érzést, hogy többnek akar látszani, mint ami valójában. Világok teremtésével játszik, ami jó, hát játsszon, de nemá komolyan vegye magát.

Persze ami engem igazán érint ebből a cuccból az a stílus. A mondatok már megint. Robert E. Howard minden egyes mondata hazugság. Pöffeszkedő, terjengős kégyók cirádákkal zsúfolt, mégis légüres térben.

Vegyünk egy egyszerű és howardi mércével kurta mondatot: "Into the west he raced like a shadow fleeing the dawn." Nemtom, szerintem röhejes. Nagyon komolynak, nagyon művészinek, nagyon eredetinek akar látszani, közben meg... Pff. Mondjuk fordításilag egy ilyennel még nincs nagy gond, elárulom, hogy az alábbi cucc lett belőle: "[A] hajó úgy vágtatott nyugat felé, mint a hajnal elől menekülő árnyék".

Valahogy a brutálisan naturalisztikusnak szánt csatajeleneteket se tudom különben komolyan venni, ha ilyenek vannak benne: "Barbed spears tore the heart, still beating, from the gory breast."

A hosszabb és rémesebb mondatokon való ironizáláshoz igazából nincs kedvem, de hát nem lenne nagy ügy, vannak ilyenek. Viszont a munka az munka, azon vagyok, hogy kihívásnak tekintsem, és inkább inspiráljanak az agyas szóvirágok, mert hát mégiscsak tisztességes szöveget akarok kiadni a kezemből.

Ráadásul a történet szinte másodlagosnak tűnik, ami van, az valami nagyon egyszerű lineáris semmiség a fenti ornamentumok mögé rejtve, meg az embernek néha az az érzése, hogy egy rafinált jelző kedvéért Howard bármit sutba dobna (vagyis dobott volna, merthogy ugye 1936-ban, 30 évesen öngyilkos lett). A karakterekhez képest pedig a Timur és csapata csupa jól kidolgozott, árnyaltan formált szereplővel van csurig. (Ráadásul meggyőződésem, hogy Timur simán lenyomná Conant.)

Ennél is alaposabb műelemzés helyett pedig inkább megyek aludni. Robert E. Howard mongyon le! Soha többé fantasyt.

Life on Mars

Nem, ez most nem David Bowie. A Life on Mars (remélem, senki nem hiszi azt, hogy a gagyi amerikai utánzatról beszélek; Nagy-Britanniában járunk!) simán a legjobb drámai sorozat, amit láttam. Ever. És csak az első szezonon vagyok túl, a második még úton van (tényleg nem torrent, küldi az Amazon). Legszívesebben az eszetlenül zseniális utolsó negyedórát mutogatnám, de az előtte lévő hét és háromnegyed óra nélkül sajna semmi értelme.

Megnézni! (Úgy is, mint pedagógus imperatívusz.)



(Ugye, David Bowie nem véletlenül került a képbe, a Life on Mars című fennforgó dal éppen 1973-ban készült, abban az évben, amelyikbe Sam Tyler belecsöppen.)

Sommertider

A szilveszter az jó volt. Főleg a karaoke dalok közül előkerült svéd nyelvű valami, amit nyilván senki sem ismert, viszont valami primkó ritmus mellett szépen ki volt írva hozzá a svéd szöveg, tehát miután előzőleg skandináv death metal éneklését ígértem be, nem volt más választásom. Feleim, aki hallotta, emitt gyönyörködhet az eredetiben, ami egy nyálas popsemmiség:



(P.S.: Nyelvtörténeti kutatásaim eredményeként egyébként kiderítettem, hogy a "Sommertider" azt jelenti, "Summeritme", ami aligha meglepő. Hogy valami érdekes is legyen ebben a posztban itten, elmondom, hogy az angol "tide" szó germán őse azonos a német "zeit"-ével (és ezek szerint a svéd "tider"-ével), szóval valaha "idő"-t jelentett, csak később lett belőle "apály/dagály")