Nohát megvolt a szalagavató meg a táncolás is. Esztétikailag nem lehetett valami ütős, de túléltem. Sőt még jól is esett, mert hát vannak ezen a világon tündéri 18 évesek, ha ki is nőttem belőlük. Mindenesetre jobban jártam, mint D, az ifjú tornatanár (15, bazmeg, 15 évvel fiatalabb nálam - vén vagyok, akár a föld), akire egy kissé idegesítőbb 18 éves van rákattanva, és kénytelen volt vele letudni a keringőt (már ha ezt annak lehetett nevezni, nyilván leginkább nem). Szegény szökött volna, de gonosz kolléganők kivették a kezéből a kabátját meg a cuccait, hogy ők majd fogják addig, és a csaj karjaiba taszajtották.
No mindegy, azt akarom én mondani, hogy ezek az apró butaságok a tanárkodás legjobb dolgai közé tartoznak. Mert az, hogy H-nak fontos volt, hogy a kezét nyújtsa felém, és mosolyogva elragadjon, az úgy kábé azt jelenti, hogy kapott tőlem valamit, hogy nem bánja, hogy két évig (vagy mennyi) heti négy órát velem töltött az életéből. Hogy szeret. És az fontos ám. Nekem legalábbis biztos.
2008. február 16., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése