Közép-Európa legnagyobb tava

Szeretem a Balatont akkor is, amikor dugig van emberrel, és délután van, és odabenn hajigálom a gyerekemet, igaz.

De sokkal jobban szertem este, amikor szélcsend van, tükörsima a víz, langymeleg minden, megy le a nap, és egyáltalán: baromi giccses az egész.

Meg sokkal jobban szeretem akkor is, amikor éjszaka van, és titokzatos, és az ember isten tudja, miféle dolgokat képzelhet bele a vízbe.

Meg sokkal jobban szeretem akkor is, amikor megindul a szél, és zúg mint az őrült, és az ember a saját hangját se hallja, és a part felé futva is alig halad.

És akkor ez még csak a nyár.

A legjobban ősszel szeretem a Balatont; amikor szeptember végén még nyílnak a völgyben van ereje a napnak, és lehet fürödni, de már nem merészkedek bele más, csak én, főleg mert nem is nagyon van ott más. Olyankor olyan, mintha az enyém lenne az egész.

Kurva jó lenne, ha hülye rokonok miatt nem veszne el a kis öreg vityilló, Fonyódliget harmadik háza.

I

I a legeslegjobb tanuló volt az idén nálunk éreccségizők közül. Intelligens, szorgalmas, elbűvölő csaj, ennél sokkal jobb iskolában is bőven megállta volna a helyét. Az angollal kezdett, persze ötös with flying colours, nem volt kétségem felőle előzetesen sem. Magyar sima ügy, töri sima ügy. És jött a biológia.

Amikor leült, még mondtam is neki valami vicceset, mert neki lehet, úgyse zökken ki, úgyis csípőből mondja majd. És így is volt. Amíg valahogy össze nem kevert két izét egymással. Nem nagyon figyeltem addig, megint mondtam valami barátságost a sarokból, és ahogy visszanézett rám, csillogott a szeme. Aztán némi visszafogott sírdogálás és tanári vigasztalás után vett egy mély levegőt, és a lehető legvilágosabban felépítve és a lehető legpontosabban lenyomta még a B-tételt is.

Amikor kiment, kimentem utána megnézni, mi van vele. Elkenődött smink, oldódó feszültség. Olyan édes volt, hogy még picit meg is öleltem, aztán elzavartam lovagolni, merthogy állítólag az nyugtatja meg.

Tulajdonképpen az egészben az az érdekes, hogy mennyire nem ismeri az ember a diákjait még pár év után sem. Merthogy I-ről azt el tudtam volna képzelni, hogy mosolyogva, a feszültség legkisebb nyoma nélkül leéreccségizik, esetleg azt is, hogy ha tele van a töke, odacsapja a cuccait, és kirobog a teremből. De azt, hogy elpityergi magát felelet közben, hát, sose gondoltam volna.

Vannak pedig, akiket nagyon is jó lenne nem csak diákként, de emberként is sokkal jobban ismerni. I ilyen.

H

Hű.

Citromsárga

Voltunk övvizsgázni.

Most már öt kyunál tartunk mind a ketten, szóval citrom övet viselhetünk büszkén ezentúl. A többi apuka, aki nagyjából ott tart, ahol én, magasabb övszínre vizsgázott inkább, én viszont nem akarom lehagyni Lócit, meg különben is, hova az a nagy rohanás, így több idő jut gyakorolni mindent.

A kellemetlen élmény, hogy Lóci éppen olyan, mint én. Szétizgulja magát stresszhelyzetben. A gyakorlatnál mondjuk gond nem volt egy szál se, de az elméletnél totál lefagyott. Azért némi atyai bíztatással megoldotta, mert tudta, amit tudni kellett, de mi lesz így az éreccségin? Már csak kilenc év! (Úristen, már félúton jár az éreccségiig, most esett le.) Majd valahogy tréningolni kell, hogy nyugi.