2008. június 25., szerda

Közép-Európa legnagyobb tava

Szeretem a Balatont akkor is, amikor dugig van emberrel, és délután van, és odabenn hajigálom a gyerekemet, igaz.

De sokkal jobban szertem este, amikor szélcsend van, tükörsima a víz, langymeleg minden, megy le a nap, és egyáltalán: baromi giccses az egész.

Meg sokkal jobban szeretem akkor is, amikor éjszaka van, és titokzatos, és az ember isten tudja, miféle dolgokat képzelhet bele a vízbe.

Meg sokkal jobban szeretem akkor is, amikor megindul a szél, és zúg mint az őrült, és az ember a saját hangját se hallja, és a part felé futva is alig halad.

És akkor ez még csak a nyár.

A legjobban ősszel szeretem a Balatont; amikor szeptember végén még nyílnak a völgyben van ereje a napnak, és lehet fürödni, de már nem merészkedek bele más, csak én, főleg mert nem is nagyon van ott más. Olyankor olyan, mintha az enyém lenne az egész.

Kurva jó lenne, ha hülye rokonok miatt nem veszne el a kis öreg vityilló, Fonyódliget harmadik háza.

1 megjegyzés:

Blog Widget by LinkWithin