Úgy egy hónappal ezelőtt végképp meghalt az asztali gépem (miszerint Jenő), nem csoda, öreg jószág, kiszolgálta az idejét. Úgyis le kellett zsúrulni róla mindent, gondoltam egyet, és raktam föl rá Ubuntut. Végül is miért ne, úgyis a laptopon (miszerint Béla) zajlik az életem , ezen meg elég lesz a net meg majd időnként az egyoldalas fordításos melókat megcsinálom rajta az open office-szal. Meg nézem az amerikai dvd-imet vele, meg hallgatok zenét.
Mindenféle fórumokon megnéztem, milyen médialejátszó programokat ajánlanak, aztán kipróbáltam elég sokat. Fos az összes. Amelyik használható, abból is olyan förtelmes dobozhangon jön a zene, hogy szó se lehet róla.
Aztán próbáltam dvd-t nézni, de leálltak a programok, anélkül hogy egy büdös szót szóltak volna arról, mi bajuk. Guglizással viszonylag hamar kiderült, hogy persze, mert ahhoz, hogy bármilyen régiókóddal hajlandó legyen szóbaállni a linux, ezt meg azt még telepíteni kell, ráadásul a fórumokon adott tanácsokkal is nehéz mit kezdeni a totál linux-amatőrnek.
Aztán az előbb úgy fagyott le kétszer egymás után az open office, mint a word sok év alatt soha, és visszaállítani is képtelen volt, amit csináltam. Nem sok meló veszett el, max 5 percnyi, de hát azér ezt mégse.
Nincs kétségem felőle, hogy király az Ubuntu, csak rá kéne fordítani egy csomó időt, hogy az ember megismerje, némiképp mániákusnak kéne lenni hozzá, hogy egy egyszerű telepítés helyett össze-vissza buherálja az ember mindenféle obskúrus fórumokon utánajárva, mit kéne még csinálni, meg nyilván több memória se ártana, de én inkább hagynám a fenébe, mert az Ubuntura fordított időt inkább dolgozással, dvd-nézessel vagy zenehallgatással töltöm, asszem.
Szóval szórakozzon az Ubuntuval, aki akar, Jenő meg visszakapja a Vindózt, ha ettől elmaradottnak számítok, akkor is.
Mindenféle fórumokon megnéztem, milyen médialejátszó programokat ajánlanak, aztán kipróbáltam elég sokat. Fos az összes. Amelyik használható, abból is olyan förtelmes dobozhangon jön a zene, hogy szó se lehet róla.
Aztán próbáltam dvd-t nézni, de leálltak a programok, anélkül hogy egy büdös szót szóltak volna arról, mi bajuk. Guglizással viszonylag hamar kiderült, hogy persze, mert ahhoz, hogy bármilyen régiókóddal hajlandó legyen szóbaállni a linux, ezt meg azt még telepíteni kell, ráadásul a fórumokon adott tanácsokkal is nehéz mit kezdeni a totál linux-amatőrnek.
Aztán az előbb úgy fagyott le kétszer egymás után az open office, mint a word sok év alatt soha, és visszaállítani is képtelen volt, amit csináltam. Nem sok meló veszett el, max 5 percnyi, de hát azér ezt mégse.
Nincs kétségem felőle, hogy király az Ubuntu, csak rá kéne fordítani egy csomó időt, hogy az ember megismerje, némiképp mániákusnak kéne lenni hozzá, hogy egy egyszerű telepítés helyett össze-vissza buherálja az ember mindenféle obskúrus fórumokon utánajárva, mit kéne még csinálni, meg nyilván több memória se ártana, de én inkább hagynám a fenébe, mert az Ubuntura fordított időt inkább dolgozással, dvd-nézessel vagy zenehallgatással töltöm, asszem.
Szóval szórakozzon az Ubuntuval, aki akar, Jenő meg visszakapja a Vindózt, ha ettől elmaradottnak számítok, akkor is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése