Pun (intended)

Szánalmas, mennyire nem érek rá mostanság megint írni, kcsit fáj rálesnem a blogra esténként, hogy ilyen régen nem változik semmi. De hát ez van, szerencsére nem unatkozom, és ide már kevés energiám marad.

Melókról is fogok, mert történtek érdekes dolgok, de most nem azt akarom mondani, hanem hogy ma reggel voltunk nyílt napon Lócinál. Az első óra nyelvtan volt, azt kihagytam, mert elkéretőznöm is macerás lett volna a saját iskolámból úgy, meg őszintén szólva a nyelvtan csak elborzaszt (erről talán külön posztban, remélem, nem csak terv marad).

A második óra töri volt, arra értem oda, és mivel a főnök kedvenc tárgya, amiből csillagos ötösnél nem nagyon szokott rosszabbat hozni, kíváncsi is voltam.

Elképesztő dolgok történtek. Például becsöngetéskor mindenki a helyére ment, és ott várták a tanárnénit. Hát ezt én a 9. a-ban szeptember óta nem tudom elérni, komolyan. Azok mindig a folyosón, vagy jobb esetben a küszöbön tolonganak, és igen nagy tehetetlenséggel indulnak el a helyükre, amikor meglátnak. Persze nincs kétségem, hogy az ötödikesek is ki fogják nőni ezt a rendesgyerekesdit, mire középiskolába kerülnek.

Persze nem ez volt a legjobb, hanem az, hogy egy jó tanár jó órát tartott. Meg lehetett érteni, miért szeretik a gyerekek a történelmet, és miért van belőle jó jegyük. Egy olyan pedagógus szaladgált a teremben, akit egyrészt érdekelt a saját tantárgya, másrészt láthatólag szerette a gyerekeket, harmadrészt nem utálta a gondolatot, hogy ott van, ahol. Még a rémes hajszínét is megbocsátottam, esküszöm.

Lóci drága nem esett ki a padból a jelentkezéstől, pedig töriből azt hittem, ki fog. Azért ha félénken is, de nyújtogatta a kezét, és a végén ő említette a sóval behintősdit, szóval néma sem maradt.

Utána azt mondta, azért zavarta az a sok szülő hátul, meg azt hitte, majd csúnyán nézek rá, ha hülyeséget mond. De basszus, hogy ezt honnan szedte? Jó, a matekháziknál néha kiakasztott, de hát akkor se téptem le a fejét nyilván, és ez meg mégse matekóra volt. Ha valami miatt nyaggatom, az mindig a vállalkozókedv hiánya, és őszintén vallom azt, amit a világ legviccessebb és egyik legjobb töritanára mondott annak idején: "Hülyeséget szabad mondani. Ha kiadták volna azt a sok hülyeséget, amit én egyetemen összehordtam, ma is menne a sorozat."

És legalább én is felfrissítettem magam a második meg a harmadik pun háborúból.