Hát hétfőn meg kedden lezavartuk az éreccségit, újabb remek példáját szolgáltatva annak, hogy kurva gyorsan mennek az évek. Tényleg mintha tegnap lett volna a tavalyi, hogy egy sablont is elsüssek.
Mindegy amúgy, csak azt akaratm mondani, hogy ekkora különbség soha nem volt még az angol meg a német között, mint idén. És nem az angol javára. Irigyeltem piszkosul a németes kolléganőt, akinek legalább három olyan embere volt, akivel folyékonyan társalgott a világ dolgairól, én meg ilyet nyomokba se láttam. Olyannyira, hogy a kétszintű éreccségi bevezetése óta (ami mellesleg egybe esett a suliba való igazolásommal) először fordult elő, hogy egyetlen egy darab ötöst sem tudtam adni. Oké, bukás közelében sem volt senki, de azért elég gyér volt az idei felhozatal.
Mindegy, azért volt olyan hármas legalább, aminek örülni tudtam (mer azér ha tudom, hogy valaki a maximumot kihozza magából, az akkor is jó, ha az illető nem épp őstehetség), meg én egy olyan vagyok, hogy mindig szeretem a gyerekeket - ezeket is szerettem.
Mondták különben sokan mindenfelé, hogy az írásbeli rohadt nehéz volt angolból, de szerintem csak a szövegértés az elején. Szóval erre én semmiképp se fognám a gyengébb eredményeket.
A szóbeli meg még mindig dögunalom. Valahogy kivétel nélkül rohadt meleg van ilyenkor minden évben, és azokért a néhányszor tízpercekért ott ülni két napot... (Vagy ha két éreccségiző osztály van, négyet.) Azért elszórakoztatom magam, idén is csendben neteztem, délután meg egyenest meccset néztem a netbookon a sarokban, ahol mindig helyet szerzek magamnak, miközben rém izgalmas feleleteket hallgattam félfüllel törin és magyaron kívül biológiából, informatikából, mezőgazdasági alapismeretekből meg testnevelésből.
Igen, testnevelésből. Aki nem tudná, abból is lehet éreccségizni. Ketten választották különben, az egyik az olimpiák történetéből felelt, a másikat meg elfelejtettem. B tétel címszóval meg valami gimnasztikai gyakorlatokat soroltak, amik erre meg arra jók.
Persze gyakorlati rész is akadt, reggel el kellett menniük egy másik suliba szertornázni (mer nálunk nincs gyűrű), a szóbeli után meg kivonultak a mi atlétikai pályánkra kislabdahajítani meg futni. Az egyik 60 métert választott, a másik kétezret. Jól el is húzódott, egy csomót csúszott miattuk a bizonyítványosztás.
Nekem mondjuk bőven megérte. A pálya mellett kacarásztunk páran ottlévő tanárok meg diákok, miközben a srác a kétezret futotta. Az elnök, aki amúgy az előző sulimban a főnököm volt, szóval régről ismerem, egyszer csak odaszólt, hogy fogad velem öt sörben, nem tudok egy kört így kapásból lefutni.
Szóval ötöst ugyan egyet sem tudtam adni az egész éreccségin, viszont az elnök jön öt sörrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése