Zöld csirke és a világ legcsípősebb krumplija

Jó régen volt már az indiai vacsora, konkrétan december 30-án, szóval eltelt azóta egy szilveszteri buli (nagyjából eseménytelenül) meg egy full hét az iskolából is, de hát agyatlan mennyiséget szenvedek Cassandra Clare-rel (esküszöm, órákat töltök a gép előtt, néha mégis olyan, mintha visszafelé haladnék), úgyhogy nem volt érkezésem eddig írni.

Több mint egy hét után meg már nehéz is lenne túlzásba vinni, szóval ezúttal rövid leszek. Legalábbis rövidebb a szokásosnál - ha már a fogások sora is rövidebb volt, mint legutóbb Wang mesternél. No, nem mintha baj lett volna; a karácsonyi szokásos meg a fordítómaffia közgyűlősén előző  este az első lucullusos vacsorámon megkedvelt Parázs presszóban elfogyasztott eszetlenül csípős leves és zöld curry után olyan nagyon tele akartam volna tömni magam. Persze aztán sikerült.



Imádom az indiait, meg a Jham Kulvinder Singh (aka Kuki) vezette Maharaja étterem is bejött a Trinidad és Tobagó-i meg a nepáli vacsora során, úgyhogy azért nem szívesen hagytam volna ki.

Kissé késtem szokás szerint, ami azt jelentette, hogy megúsztam Túró beszédét (na jó, ez csak ízetlen tréfa, sajnálom, hogy lemaradtam az ételekről tartott beszámolóról), viszont szék se nagyon jutott cserébe. Azért szereztek egyet, úgyhogy jöhettek az előételek, úgymint:

• Shikampuri Kebab, azaz gyógynövényekkel töltött darált bárányhúsgombóc-tallér
• Allo tikki chaat, azaz fűszeres burgonyatortácska joghurttal, chutney-val, és gyömbéres hagymaszósszal (NAGYON ERŐS)

Mivel tudnivaló, hogy mindig az előételek a legjobbak, ezúttal is isteni volt mindegyik, igazából nem is tudnék választani közülük. A szósz nagyonerőssége is stimmel, bár azért volt egy nála húzósabb fogás a főételek között, amik így festettek:

• Malabari "zöld csirke", azaz tandoor kemencében sült csirkecomb Keralából. Friss korianderral, zöld currylevéllel és szegfűszeggel.
• Badami marha korma, azaz puhára főtt marha mandulareszelékkel sütve, csillagánizzsal és kardamommal ízesítve.
• Allo Kadai Masala, azaz vörösjoghurtos szószban főtt burgonya és hagyma
• Citromos rizs
• Royal Green Peas, azaz "királyi zöldborsó"
• Butter paratha, azaz vajas paratha lepény
• Sima naan.
• Házi készítésű csípős szósz.

A zöld csirke elsősorban látványban nyújtott különlegeset - bár azért finom is volt nagyon -, de a húsok közül nekem az édeskés mandulás marha jobban bejött azzal együtt is, hogy lényegesen kevésbé volt különleges nyilván. Naanból bármikor bármennyit, házi csípős szószból dettő, és a királyi zöldborsó is felkerült a listára.

Az este legizgalmasabb versenyzője azonba a vörösjoghurtos szószban főtt krumpli volt, ami valami eszetlenül csípett. Az ember minden egyes falatnál újra meg újra meglepődött, hogy mennyire. Azért a csípéshez íz is járult bőviben, és Kukit még sikerült kicsit beszéltetnem is a témában - magyarul, ami nagy eredmény, mert ha hagyjuk neki, még mindig az angolt választja, holott magyarul se beszél semmivel se rosszabbul, csak szégyellős.

A desszert az keleti szokások szerint most sem volt különösebben emlékezetes, gyümölcsjoghurtot kaptunk kókusszal és banánnal. Mindehhez ittam mangó lassit, amit továbbra is imádok, Kingfisher sört viszont ezúttal nem, merthogy előző este a kollégákkal, hogyismondjam, khm, ittam én eleget - ha nem is Kingfishert, de Staroprament meg Borsodit.

Nyilván a társaságra sem lehetett ezúttal se panasz, és még egy South Park-os jelvényt is kaptam, ha már a múltkor nem sikerült Áginak, Orsinak meg Zolinak meggyőznie, hogy a South Park az jó. Mer a South Park az nem jó, m'kay?