Egyetlen gyermekem a szokásos napirenddel ellentétben nem volt itt hét közben, mert eljött látogatóba ex anyukája, és vele töltötte a délutánokat (jóban vagyunk különben meg minden, és az ember nyilván megérti a nagymama unoka iránti vágyát, úgyhogy rendben is volt ez így). Lócinak azért a jelek szerint hiányoztam, mert aztán viszont az anyja elutazott, és péntek este beállított hétvégére, mire úgy ugrott a nyakamba, mintha időtlen idők óta nem látott volna, pedig még hát így is kétszer vittem úszni a héten.
Szóval az jutott eszembe, hogy mennyire szerencsés elvált apuka is vagyok én voltaképpen, Lóci meg mennyire szerencsés elvált szülők gyereke.
De nem is ezért álltam neki írni, hanem a ma reggelért. Lóci ébren volt már, én még félig inkább aludtam, amikor odmászott mellém, megbökött, és aszonta: "Apa, figyelj..." Aztán összeszedve minden tőlem összeszedett, még kezdő angoltudását: "I like my father."
Hádde majdnem megkönnyeztem, komolyan mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése