Annyi mostanában az amerikai sorozat, hogy Potomacot lehetne velük rekeszteni, jön a tévéből szar szinkronnal, használható szinkronnal (igazán jóval nyilván sosem, olyan asszem, nincs is), jön a netről torrentezve (fúj, csúnya dolog, csapjatok a kezetekre, torrentezők, én sose csinálnék ilyet, ááááááááá).
Vannak egészen szarok is, a Heroesból végigszenvedtem másfél szezont, de nem is értem, miért. Aztán vannak egészen viccesek is, mint a Scrubs (nehogy valaki belenézzen a szinkronosba, az komoly agykárosodást okoz!).
Meg hát a House-t muszáj nézni, mivelhogy Hugh Laurie-nak lelkes rajongója vagyok, amióta valamikor a 14. század második felében először láttam A Bit of Fry & Laurie-t meg Blackaddert (és amióta a dögunalom Szakácsi helyett Kulka van, még magyarul is nézhető, bár úgy minek).
És ezzel kellemesen át is vezettem magam oda, amit mondani akartam: az amerikaiak totál sehol nincsenek a britekhez. Sokáig azt gondoltam, hogy ez elsősorban a jó öreg klasszikusok miatt van így, a mai legnagyobb sláger, az Office (a brit eredetiről beszélek persze, az amerikait nem igazán láttam) erősen az agyamra megy, csak ülök, nézek ki bután a fejemből, és nem értem, most min kéne nevetni. Persze azért van a Little Britain meg legfőképpen a Coupling.
Na ja, de ezek mind szitkomok.
Aztán valami hirtelen, nem is tudom, honnan jött inspiráció hatására elkezdtem Doctor Who-t nézni. A modernet persze, bár a klasszikus sorozatokat is jó lenne beszerezni. Ugyebár minden idők leghosszab ideig futó sci-fi sorozatáról (a magyar címért én kérek elnézést) van szó.
Emberek, zseniális. És persze megint attól, amiben a britek annyira jók: nem veszi túlságosan komolyan magát. Nyivánvaló, hogy van sorozat, amelyik alaposabban ki van dolgozva, és kevesebb benne a logikai bakugrás, aprólékosabban össze van rakva a cselekmény meg minden. A Doktor ebből a szempontból nem hasonlítható Jack Bauerhez. Ellenben ilyen imádnivaló humort, ilyen hangulatot, ennyi iróniát és öniróniát csak britek tudnak produkálni.
Sürgősen nyomás Doctor Who-t nézni. Most.
Vannak egészen szarok is, a Heroesból végigszenvedtem másfél szezont, de nem is értem, miért. Aztán vannak egészen viccesek is, mint a Scrubs (nehogy valaki belenézzen a szinkronosba, az komoly agykárosodást okoz!).
Meg hát a House-t muszáj nézni, mivelhogy Hugh Laurie-nak lelkes rajongója vagyok, amióta valamikor a 14. század második felében először láttam A Bit of Fry & Laurie-t meg Blackaddert (és amióta a dögunalom Szakácsi helyett Kulka van, még magyarul is nézhető, bár úgy minek).
És ezzel kellemesen át is vezettem magam oda, amit mondani akartam: az amerikaiak totál sehol nincsenek a britekhez. Sokáig azt gondoltam, hogy ez elsősorban a jó öreg klasszikusok miatt van így, a mai legnagyobb sláger, az Office (a brit eredetiről beszélek persze, az amerikait nem igazán láttam) erősen az agyamra megy, csak ülök, nézek ki bután a fejemből, és nem értem, most min kéne nevetni. Persze azért van a Little Britain meg legfőképpen a Coupling.
Na ja, de ezek mind szitkomok.
Aztán valami hirtelen, nem is tudom, honnan jött inspiráció hatására elkezdtem Doctor Who-t nézni. A modernet persze, bár a klasszikus sorozatokat is jó lenne beszerezni. Ugyebár minden idők leghosszab ideig futó sci-fi sorozatáról (a magyar címért én kérek elnézést) van szó.
Emberek, zseniális. És persze megint attól, amiben a britek annyira jók: nem veszi túlságosan komolyan magát. Nyivánvaló, hogy van sorozat, amelyik alaposabban ki van dolgozva, és kevesebb benne a logikai bakugrás, aprólékosabban össze van rakva a cselekmény meg minden. A Doktor ebből a szempontból nem hasonlítható Jack Bauerhez. Ellenben ilyen imádnivaló humort, ilyen hangulatot, ennyi iróniát és öniróniát csak britek tudnak produkálni.
Sürgősen nyomás Doctor Who-t nézni. Most.
jó az az új office is! steve carell a király!!!!!!! :)))
VálaszTörlésAz amerikai lehet, hogy jó, abból talán ha tíz percet láttam (azt is szinkronizálva), de a brit az szörnyű szar.
VálaszTörlésRég bele akarok nézni az amerikaiba is, de még nem volt érkezésem.