Ha meleg lennék, felvállnám. Kamingaut teljes gázzal. Azt hiszem. Persze baromi nehéz beleképzelnem magam annak az embernek a helyébe, aki soha végig nem mehetett a szerelmével az utcán kézenfogva, aki soha nem adhatatott neki egy búcsúcsókot, amikor kikísérte a vonathoz.
És persze azt sem tudom, milyen, amikor kiállok magamért, megpróbálom egy ellenséges vagy jobb esetben közönyös társadalomnak megmutatni, hogy létezem és önmagam szeretnék lenni, és erre némelyek azt találják adekvát válasznak, hogy hozzámvágnak ezt-azt.
Azt hiszem, csak néznék ki nagyon bután a fejemből, és nem érteném, miért zavarja a létezésem azokat a csuklyás alakokat ott a tojással, az utcakővel, a molotovkoktéllal a kezükben annyira, hogy fizikai valómban tartják helyesnek fenyegetni. Pedig nem ártottam senkinek.
Aztán még butábban néznék ki a fejemből, amikor a bírónő közli, hogy a fiúkat nem is kell megbüntetni, hiszen élelmiszerrel dobálózni frankó, nincs abban semmi. (A tárgyalóteremben kéne az ilyenhez hozzávágni egy dugig fazék romlott bablevest, ha következetes, úgyse büntethet meg.)*
Bosszantana, hogy sokan még mindig a tollboás transzvesztitákkal azonosítanak, pedig egyszerű, hétköznapi fickó vagyok, semmi más. Nem mintha a tollboásokkal bajom lenne, vagy bárkinek ártanának.
Megköszönném a rendőröknek, hogy megtették, amit tudtak, és megérteném, hogy nem mindig merték határozottabban használni a gumibotot vagy a könnygázt. És lélekben egy komplett élelmiszerraktárt vágnék annak a pártvezérnek a fejéhez, aki szerint a rendőrségnek határozottabban kellett volna fellépnie, mert a lelkes rajongókkal ellentétben nem vagyok annyira hülye, hogy ne emlékezzem rá, amikor éppen ő hisztizett a gumilövedékek meg a gumibotok miatt. (De igazából nem vágnék hozzá semmit, nem vagyok olyan.)
*Hopp, tán mégse olyan következetesek.
És persze azt sem tudom, milyen, amikor kiállok magamért, megpróbálom egy ellenséges vagy jobb esetben közönyös társadalomnak megmutatni, hogy létezem és önmagam szeretnék lenni, és erre némelyek azt találják adekvát válasznak, hogy hozzámvágnak ezt-azt.
Azt hiszem, csak néznék ki nagyon bután a fejemből, és nem érteném, miért zavarja a létezésem azokat a csuklyás alakokat ott a tojással, az utcakővel, a molotovkoktéllal a kezükben annyira, hogy fizikai valómban tartják helyesnek fenyegetni. Pedig nem ártottam senkinek.
Aztán még butábban néznék ki a fejemből, amikor a bírónő közli, hogy a fiúkat nem is kell megbüntetni, hiszen élelmiszerrel dobálózni frankó, nincs abban semmi. (A tárgyalóteremben kéne az ilyenhez hozzávágni egy dugig fazék romlott bablevest, ha következetes, úgyse büntethet meg.)*
Bosszantana, hogy sokan még mindig a tollboás transzvesztitákkal azonosítanak, pedig egyszerű, hétköznapi fickó vagyok, semmi más. Nem mintha a tollboásokkal bajom lenne, vagy bárkinek ártanának.
Megköszönném a rendőröknek, hogy megtették, amit tudtak, és megérteném, hogy nem mindig merték határozottabban használni a gumibotot vagy a könnygázt. És lélekben egy komplett élelmiszerraktárt vágnék annak a pártvezérnek a fejéhez, aki szerint a rendőrségnek határozottabban kellett volna fellépnie, mert a lelkes rajongókkal ellentétben nem vagyok annyira hülye, hogy ne emlékezzem rá, amikor éppen ő hisztizett a gumilövedékek meg a gumibotok miatt. (De igazából nem vágnék hozzá semmit, nem vagyok olyan.)
___________________________
No de az utolsó csekkolásnál még heteró voltam, a jelek szerint most már az is maradok. De akkor se értem.*Hopp, tán mégse olyan következetesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése