Erre, bazmeg, erre nincs mentség. Az emberiségnek befellegzett.2008. október 29., szerda
Befellegzett
Nem akartam a tegnapi taljános posztot elbarmolni ezzel, úgyhogy külön. Jártunk a szentendrei marcipánmúzeumban is. Sajna csak a telefonnal tudtam fényképezni, de ezt nézzétek meg felebarátaim, ezt nézzétek meg.
Erre, bazmeg, erre nincs mentség. Az emberiségnek befellegzett.
Erre, bazmeg, erre nincs mentség. Az emberiségnek befellegzett.
2008. október 28., kedd
Taljánok
Van ugye egy olasz testvériskolánk Rómától délre 60 kilométernyire. Most vannak itt az ő embereik, és ippeg engem ért az a frenetikus megtiszteltetés, hogy péntek-szombat-vasárnap elkísérjem őket a Balatonhoz, Pestre meg Szentendrére. Nem akarok én mostan töviről hegyire elmesélni mindent, csak elmondom össze meg vissza, ami eszembe jut.
Naszóval.
Ezek a gyerekek aranyosak voltak. Úgy 16 körüliek, lelkesek, élvezték, hogy kirándulnak, nem a vállukat vonogatták, hanem megtalálták mindenhol, ami érdekes volt nekik. Azt gondoltam volna, hogy egy francot érdekli őket az operaház, de még kérdeztek is mindenfélét az idegenvezetőtől. Meg megették a kaját az éttermekben meg a koliban, ahol megszálltunk, ami váratlanul szép teljesítmény, mert a két évvel ezelőttiek előszeretettel fintorogtak, és inkább neki se álltak a teljesen jó bakonyi sertésszeletnek, amikor vacsoráztam velük.
Különben édes, ahogy levonják a következtetéseket. Vasárnap virslitvacsoráztunk reggeliztünk, amiből izibe biztosak lettek benne, hogy ilyen nép ez a magyar: minden reggel virsli. De mondtam, hogy én még az életben nem reggeliztem virslit.
Márminthogy mutogattam. Nyelvtudásilag az olaszok (a dél-olaszok biztosan) lényegesen siralmasabbak nálunk. A mi tanári karunkból azért elég sokan elvannak valamilyen szinten angolul, ott gyakorlatilag senki - illetve két éve Latinában járva két tanárral tudtam angolul beszélgetni a sokból, de hát persze ezek most nem jöttek. És hát a diákok se jobbak. Két éve egy nem volt, aki vagy velem, vagy a némettanárnővel képes lett volna szóba állni, és most is csak egy Silvia nevű kiccsajnak eredt meg a nyelve Szentendre felé tartva a hajón, igaz, őt idős kollégámmal izibe megtanítottuk tízig számolni magyarul is.
Akárhogy is, elhatároztam, hogy mire jövőre jönnek, valaim minimálszinten megtanulok olaszul, mert marhára frusztrált, hogy nemigen tudtam velük beszélni. Részben közismert kommunikációs kényszerem (miszerint szófosás) miatt, de azért is, mert marha nehéz úgy megtárgyalni bármit, hogy a tolmácsnő a vállát vonogatja, és közli, hogy ő márpedig nem mondja meg nekik pölö azt, hogy féltízkor kéne indulni. Ha én ezt csinálnám, hát legközelebb nem hívnának a mindenféle színészekhez tolmácsolni, az is tuti. De hát neki persze lehet, mert már idős és haver és ő csinálja majd húsz éve mindig. Ha szóvá teszem a főnökségnek, nyilván én leszek a hülye. Azért finoman célozgatok majd. Mindegy.
Különben meg az ember rá tud jönni ilyenkor, hogy mennyi szép dolog van körülötte. Hogy szép a Balaton egy őszi délutánon, hogy Budapest is szép este a Citadelláról meg ilyesmi. Valahogy más szemmel nézem a saját világomat, ha 42 külföldi van velem. Az ő szemükkel próbálom vagy mi. Tök jó.
Naszóval.
Ezek a gyerekek aranyosak voltak. Úgy 16 körüliek, lelkesek, élvezték, hogy kirándulnak, nem a vállukat vonogatták, hanem megtalálták mindenhol, ami érdekes volt nekik. Azt gondoltam volna, hogy egy francot érdekli őket az operaház, de még kérdeztek is mindenfélét az idegenvezetőtől. Meg megették a kaját az éttermekben meg a koliban, ahol megszálltunk, ami váratlanul szép teljesítmény, mert a két évvel ezelőttiek előszeretettel fintorogtak, és inkább neki se álltak a teljesen jó bakonyi sertésszeletnek, amikor vacsoráztam velük.
Különben édes, ahogy levonják a következtetéseket. Vasárnap virslit
Márminthogy mutogattam. Nyelvtudásilag az olaszok (a dél-olaszok biztosan) lényegesen siralmasabbak nálunk. A mi tanári karunkból azért elég sokan elvannak valamilyen szinten angolul, ott gyakorlatilag senki - illetve két éve Latinában járva két tanárral tudtam angolul beszélgetni a sokból, de hát persze ezek most nem jöttek. És hát a diákok se jobbak. Két éve egy nem volt, aki vagy velem, vagy a némettanárnővel képes lett volna szóba állni, és most is csak egy Silvia nevű kiccsajnak eredt meg a nyelve Szentendre felé tartva a hajón, igaz, őt idős kollégámmal izibe megtanítottuk tízig számolni magyarul is.
Akárhogy is, elhatároztam, hogy mire jövőre jönnek, valaim minimálszinten megtanulok olaszul, mert marhára frusztrált, hogy nemigen tudtam velük beszélni. Részben közismert kommunikációs kényszerem (miszerint szófosás) miatt, de azért is, mert marha nehéz úgy megtárgyalni bármit, hogy a tolmácsnő a vállát vonogatja, és közli, hogy ő márpedig nem mondja meg nekik pölö azt, hogy féltízkor kéne indulni. Ha én ezt csinálnám, hát legközelebb nem hívnának a mindenféle színészekhez tolmácsolni, az is tuti. De hát neki persze lehet, mert már idős és haver és ő csinálja majd húsz éve mindig. Ha szóvá teszem a főnökségnek, nyilván én leszek a hülye. Azért finoman célozgatok majd. Mindegy.
Különben meg az ember rá tud jönni ilyenkor, hogy mennyi szép dolog van körülötte. Hogy szép a Balaton egy őszi délutánon, hogy Budapest is szép este a Citadelláról meg ilyesmi. Valahogy más szemmel nézem a saját világomat, ha 42 külföldi van velem. Az ő szemükkel próbálom vagy mi. Tök jó.
2008. október 24., péntek
Secret
Some night. Intresting rather than exciting, but I wouldn't have missed it for the world. I'd have a story to tell and a long train of thought to share (not that anyone cares, I know) though I'd rather keep my mouth shut for now. That's how it is.
2008. október 22., szerda
Ellenség a kapun belül
Elkeseredett lépésre szántam el magam, de nem volt más választásom. Jön a tél, Lóci hála az égnek elég sokat alszik itt, és hát néha azért muszáj megmosni a haját is.
Úgyhogy kénytelen voltam venni egy hajszárítót.
De ragaszkodom hozzá, hogy nem az enyém, hanem Lócié, rá is fogom írni a nevét jó nagy betűkkel a félreértések elkerülése végett.
Mert hajszárítóm és esernyőm nekem nem lehet. Ehhez ragaszkodom, hozzátartozik az identitásomhoz.
Úgyhogy kénytelen voltam venni egy hajszárítót.
De ragaszkodom hozzá, hogy nem az enyém, hanem Lócié, rá is fogom írni a nevét jó nagy betűkkel a félreértések elkerülése végett.
Mert hajszárítóm és esernyőm nekem nem lehet. Ehhez ragaszkodom, hozzátartozik az identitásomhoz.
2008. október 21., kedd
Mennyire hülye az az ember...
Mennyire hülye az az ember, aki vezetés közben vagy egy percet beszél a hátsó ülésen ülő gyerekének, mire rájön, hogy egyedül van az autóban?
2008. október 16., csütörtök
2008. október 13., hétfő
Két nap az Olümposzon
A Papp László Sportaréna székei irdatlanul kényelmetlenek. Vagyis a székek rendben lennének, csak hely nincs a közelben kettő darab lábnak sehogy. Hát üsse kő, kibírtuk. Megérte.
Ugyanis van abban valami varázslatos, amikor az ember hirtelen ott áll pár méterre a gyerekkori bálványaitól. Persze csak akkor, ha azok a bálványok nem dőlnek le. És nem dőltek le.
Jó, a tévében is lehetett látni, hogy fittek az öregek rendesen, de azért közvetlen közelről egyértelmű igazán, milyen sebességgel képes futni az 52 éves Borg, hogy egészen kiszorított helyzetből eldöngessen egy elütést a vonal mellett, milyen lendülettel csapódnak be a 45 éves Leconte ma is gyönyörűen ütött fonákjai, milyen kemények a 43 éves Cash röptéi, milyen felfoghatatlanul finom mozdulattal képes lehetetlen szögben áttenni egy félröptét a 49 éves McEnroe, milyen gyilkosan pörögnek a 41 éves Muster alapütései. Vilas 56, na jó, rajta már látszik, de asszem, sokan szeretnénk ilyen 56 évesek lenni. Ivanisevics szerváit meg Bruguera alapütéseit nem említeném, ők arcátlanul egy teljes évvel fiatalabbak nálam. (Basszus, ez a legendák versenye vagy mi, szóval, ha kurva jó teniszezőnek születtem volna, ma már én is csak legenda lehetnék.) Kíváncsi lennék, ha ennyi idősen ezt a teniszt lehetne nyomni évi marha sok héten keresztül, mire lenne jó a maiak között ez a játék. A százban biztos benne lennének. Az ötvenben. Az meg tuti, hogy Borg vagy McEnroe fénykorában semmivel sem volt kevésbé jó, mint Federer vagy Nadal.
Hogy gyerekkori abszolút kedvencemet hozzam példának, egészen más élőben látni, ahogy McEnroe a hálónak hátat fordítva szervál, ahogy semmilyen emberi számítás szerint nem lehet - és szórja az ászokat, ahogy a maiak közül se sokan. Egészen más közelről figyelni, ahogy hisztizik. Valahogy az volt a benyomásom a tévén keresztül az utóbbi években, hogy a műsort már csak a közönség kedvéért rendezi, azért veszekszik, mert tulajdonképpen elvárják tőle. Hát jelentem, nem. A csávóban éppen úgy buzog a versenyszellem, mint régen; amikor dühöng, a jó öreg igazságérzet tör fel belőle (az az igazság az persze a saját igazsága, ami relatív, de hát istenem).
Egyebek
1. McEnroe vonul a lelkes sorfal előtt és dedikál. Sokmindenki lemarad róla, mert ennyi labdát az isten nem tudna aláírni. Egy magamkorabeli fickó, aki kimaradt a szórásból, korrekt angolsággal utánaszól:
Persze tényleg elvan az ember McEnroe aláírása nélkül, a dedikálásért rohangászást meghagyhatjuk a gyerekeknek szerintem is. De hét épp mi, harmincasok vagyunk azok, akik ezek miatt az emberek miatt kezdtünk el talán teniszezni. Én biztosan, nyilván a beteg tesó is. Szóval tényleg kicsit béna volt, ahogy a pasas McEnroe után szólogatott, de ő meg igazán aláírhatta volna. (Ha nem is tolongtam aláírásért, azért közelről sikerült megörökítenem. A szutyok telefonos képen az ember, aki miatt elkezdtem teniszezni + Temesvári Andrea).
2. A leginkább oda nem illő tárgy díját a neccbíró fémkerekes, szögletes műbőr foltele nyerte el, ami nyilvánvalóan egy hetvnes évekbeli falusi művelődési ház klubhelyiségéből származik.
3. Ilyes rendezvényre távcsőt vinni remek ötlet, mert távolról is kitűnően megfigyelhető Ivanisevics szervamozdulata, Bahrami arckifejezése, miközben hülyeségeket csinál meg Borg, amint a VIP páholyban üvegből sört kortyolgat. Valamint a bájos szőke hosztessz a pálya mellett.
4. A legkínosabb ember az arénában verseny második helyezettje a technikai személyzetnek az a tagja, aki végig filmet nézett a laptopján. A fentebb említett távcső segítségével van Damme-ot, Robert de Nirót, illetve a Szökés új epizódját sikerült azonosítanunk a két nap alatt.
5. A legkínosabb ember az arénában verseny első helyezettje Gundel Takács Gábor. Nem tudom, nem valamiféle hülye magyar betegség-e, hogy minden rendezvényre be kell szervezni egy vásári kikiáltót. Ha igen, akkor legalább keríthettek volna olyat, aki kevésbé rettenetes angolsággal egy árnyalattal kisebb baromságokat kérdez. Egészen gyönyörű volt, amikor Ivanisevics ápolása közben Gundel Takács elkezdett pofázni, hogy mégis hogyan alakul a helyzet a csoportban, ha ez meg ez lesz az eredmény a meccsen. Mire McEnroe beszólt neki, hogy talán fogja be. És igaza volt, basszus! Azt se értem, hogy jutott eszébe egyáltalán.
No végszó: kurva jó volt, nagyon rám is fért ennyi kikapcsolódás, és nyomorgunk egy sort a székeken jövőre is. Ha esetleg Samprast meg Edberget is láthatunk, az megintcsak fenomenális lesz. Ha meg Gundel Takács megszólal, akkor legföljebb bedugom a fülem és csendben sírdogálok.
Ugyanis van abban valami varázslatos, amikor az ember hirtelen ott áll pár méterre a gyerekkori bálványaitól. Persze csak akkor, ha azok a bálványok nem dőlnek le. És nem dőltek le.
Jó, a tévében is lehetett látni, hogy fittek az öregek rendesen, de azért közvetlen közelről egyértelmű igazán, milyen sebességgel képes futni az 52 éves Borg, hogy egészen kiszorított helyzetből eldöngessen egy elütést a vonal mellett, milyen lendülettel csapódnak be a 45 éves Leconte ma is gyönyörűen ütött fonákjai, milyen kemények a 43 éves Cash röptéi, milyen felfoghatatlanul finom mozdulattal képes lehetetlen szögben áttenni egy félröptét a 49 éves McEnroe, milyen gyilkosan pörögnek a 41 éves Muster alapütései. Vilas 56, na jó, rajta már látszik, de asszem, sokan szeretnénk ilyen 56 évesek lenni. Ivanisevics szerváit meg Bruguera alapütéseit nem említeném, ők arcátlanul egy teljes évvel fiatalabbak nálam. (Basszus, ez a legendák versenye vagy mi, szóval, ha kurva jó teniszezőnek születtem volna, ma már én is csak legenda lehetnék.) Kíváncsi lennék, ha ennyi idősen ezt a teniszt lehetne nyomni évi marha sok héten keresztül, mire lenne jó a maiak között ez a játék. A százban biztos benne lennének. Az ötvenben. Az meg tuti, hogy Borg vagy McEnroe fénykorában semmivel sem volt kevésbé jó, mint Federer vagy Nadal.
Hogy gyerekkori abszolút kedvencemet hozzam példának, egészen más élőben látni, ahogy McEnroe a hálónak hátat fordítva szervál, ahogy semmilyen emberi számítás szerint nem lehet - és szórja az ászokat, ahogy a maiak közül se sokan. Egészen más közelről figyelni, ahogy hisztizik. Valahogy az volt a benyomásom a tévén keresztül az utóbbi években, hogy a műsort már csak a közönség kedvéért rendezi, azért veszekszik, mert tulajdonképpen elvárják tőle. Hát jelentem, nem. A csávóban éppen úgy buzog a versenyszellem, mint régen; amikor dühöng, a jó öreg igazságérzet tör fel belőle (az az igazság az persze a saját igazsága, ami relatív, de hát istenem).
Egyebek
1. McEnroe vonul a lelkes sorfal előtt és dedikál. Sokmindenki lemarad róla, mert ennyi labdát az isten nem tudna aláírni. Egy magamkorabeli fickó, aki kimaradt a szórásból, korrekt angolsággal utánaszól:
Guy: Could you sign this for me? It's for my brother. It's his birthday. He wanted to come today but he got sick.
McEnroe: Can't you come up with anything better?
Guy: Is there anything better than the truth?
McEnroe: How old is your brother?
Guy: Thirty-three.
McEnroe: Then he doesn't need my signature, right?
Persze tényleg elvan az ember McEnroe aláírása nélkül, a dedikálásért rohangászást meghagyhatjuk a gyerekeknek szerintem is. De hét épp mi, harmincasok vagyunk azok, akik ezek miatt az emberek miatt kezdtünk el talán teniszezni. Én biztosan, nyilván a beteg tesó is. Szóval tényleg kicsit béna volt, ahogy a pasas McEnroe után szólogatott, de ő meg igazán aláírhatta volna. (Ha nem is tolongtam aláírásért, azért közelről sikerült megörökítenem. A szutyok telefonos képen az ember, aki miatt elkezdtem teniszezni + Temesvári Andrea).2. A leginkább oda nem illő tárgy díját a neccbíró fémkerekes, szögletes műbőr foltele nyerte el, ami nyilvánvalóan egy hetvnes évekbeli falusi művelődési ház klubhelyiségéből származik.
3. Ilyes rendezvényre távcsőt vinni remek ötlet, mert távolról is kitűnően megfigyelhető Ivanisevics szervamozdulata, Bahrami arckifejezése, miközben hülyeségeket csinál meg Borg, amint a VIP páholyban üvegből sört kortyolgat. Valamint a bájos szőke hosztessz a pálya mellett.
4. A legkínosabb ember az arénában verseny második helyezettje a technikai személyzetnek az a tagja, aki végig filmet nézett a laptopján. A fentebb említett távcső segítségével van Damme-ot, Robert de Nirót, illetve a Szökés új epizódját sikerült azonosítanunk a két nap alatt.
5. A legkínosabb ember az arénában verseny első helyezettje Gundel Takács Gábor. Nem tudom, nem valamiféle hülye magyar betegség-e, hogy minden rendezvényre be kell szervezni egy vásári kikiáltót. Ha igen, akkor legalább keríthettek volna olyat, aki kevésbé rettenetes angolsággal egy árnyalattal kisebb baromságokat kérdez. Egészen gyönyörű volt, amikor Ivanisevics ápolása közben Gundel Takács elkezdett pofázni, hogy mégis hogyan alakul a helyzet a csoportban, ha ez meg ez lesz az eredmény a meccsen. Mire McEnroe beszólt neki, hogy talán fogja be. És igaza volt, basszus! Azt se értem, hogy jutott eszébe egyáltalán.
No végszó: kurva jó volt, nagyon rám is fért ennyi kikapcsolódás, és nyomorgunk egy sort a székeken jövőre is. Ha esetleg Samprast meg Edberget is láthatunk, az megintcsak fenomenális lesz. Ha meg Gundel Takács megszólal, akkor legföljebb bedugom a fülem és csendben sírdogálok.
2008. október 10., péntek
McEnroe vs Borg meg én
Most néztem végig Borg meg McEnroe meccsét a tévében. Gyönyörű volt. A nyomaték kedvéért még egyszer: gyönyörű volt. A két pasi 27 éve játszott utljára egymással Grand Slam-döntőt Wimbledonban meg New Yorkban, Borg 52 éves, McEnroe 49, a sebesség persze nem az, mint egy Federer-Nadalon. De ki nem szarja le. Ilyen kezet, ilyen játékintelligenciát, hát emberek!
Kicsit sajnálom, hogy nem láttam őket a helyszínen egymás ellen. De persze holnap megyek, és látom őket. Borgot Pat Cash ellen (akkora királyság volt, amikor a kockás fejpántban fossá röptézte Lendlt Wimbledonban), McEnroe-t meg Ivanisevics ellen (akiről mindenkinek a szervák jutnak eszébe, pedig hát mecsoda csuklója van). Plusz Muster (Iron Man) vs Vilas (ő persze még az én időm előtt volt) meg Leconte (az a Davis-kupa győzelem Samprasék ellen!) vs Bruguera (spanyol tucatsalak, de nem baj).
Az embernek ritkán adatik meg, hogy gyerekkora bálványait megnézhesse felnőttként, úgyhogy viszek tartalék alsógatyát, hátha becsinálok a gyönyörűségtől. (Szemét mód irigylem azt az embert, aki nekik tolmácsol.)
Majd mesélek.
Kicsit sajnálom, hogy nem láttam őket a helyszínen egymás ellen. De persze holnap megyek, és látom őket. Borgot Pat Cash ellen (akkora királyság volt, amikor a kockás fejpántban fossá röptézte Lendlt Wimbledonban), McEnroe-t meg Ivanisevics ellen (akiről mindenkinek a szervák jutnak eszébe, pedig hát mecsoda csuklója van). Plusz Muster (Iron Man) vs Vilas (ő persze még az én időm előtt volt) meg Leconte (az a Davis-kupa győzelem Samprasék ellen!) vs Bruguera (spanyol tucatsalak, de nem baj).
Az embernek ritkán adatik meg, hogy gyerekkora bálványait megnézhesse felnőttként, úgyhogy viszek tartalék alsógatyát, hátha becsinálok a gyönyörűségtől. (Szemét mód irigylem azt az embert, aki nekik tolmácsol.)
Majd mesélek.
2008. október 5., vasárnap
Two Types
I was watching 30Rock (hilarious) last night and they said:
You've got two types of women in this world. One who gives you strength, and one who takes strength from you like Delilah took strength from Samson in that movie.Boy, do I know that to be true.
2008. október 3., péntek
Fed Up
I'm more or less dead.
Publishers are frustrating me as they see fit to postpone paying me as long as possible - and during the process they don't even bother answering my enquiring e-mails or sending me my copies of the newly published book.
The new school timetable (to be called into action next week) is frustrating me as the half a morning that I have had relatively free so far has been taken away from me.
My ex is frustrating me and I don't even want to go into that.
I never seem to have five minutes to relax any more other than the Friday afternoon football (which was at least satisfying today).
I am, I guess, fed up.
On a more cheerful note, though, I ran into L this afternoon. I haven't really seen her since I decided it was dead end stuff with her, but now it was surprisingly nice to see her and she seemed glad, too.
Publishers are frustrating me as they see fit to postpone paying me as long as possible - and during the process they don't even bother answering my enquiring e-mails or sending me my copies of the newly published book.
The new school timetable (to be called into action next week) is frustrating me as the half a morning that I have had relatively free so far has been taken away from me.
My ex is frustrating me and I don't even want to go into that.
I never seem to have five minutes to relax any more other than the Friday afternoon football (which was at least satisfying today).
I am, I guess, fed up.
On a more cheerful note, though, I ran into L this afternoon. I haven't really seen her since I decided it was dead end stuff with her, but now it was surprisingly nice to see her and she seemed glad, too.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
