Ugyanis van abban valami varázslatos, amikor az ember hirtelen ott áll pár méterre a gyerekkori bálványaitól. Persze csak akkor, ha azok a bálványok nem dőlnek le. És nem dőltek le.
Jó, a tévében is lehetett látni, hogy fittek az öregek rendesen, de azért közvetlen közelről egyértelmű igazán, milyen sebességgel képes futni az 52 éves Borg, hogy egészen kiszorított helyzetből eldöngessen egy elütést a vonal mellett, milyen lendülettel csapódnak be a 45 éves Leconte ma is gyönyörűen ütött fonákjai, milyen kemények a 43 éves Cash röptéi, milyen felfoghatatlanul finom mozdulattal képes lehetetlen szögben áttenni egy félröptét a 49 éves McEnroe, milyen gyilkosan pörögnek a 41 éves Muster alapütései. Vilas 56, na jó, rajta már látszik, de asszem, sokan szeretnénk ilyen 56 évesek lenni. Ivanisevics szerváit meg Bruguera alapütéseit nem említeném, ők arcátlanul egy teljes évvel fiatalabbak nálam. (Basszus, ez a legendák versenye vagy mi, szóval, ha kurva jó teniszezőnek születtem volna, ma már én is csak legenda lehetnék.) Kíváncsi lennék, ha ennyi idősen ezt a teniszt lehetne nyomni évi marha sok héten keresztül, mire lenne jó a maiak között ez a játék. A százban biztos benne lennének. Az ötvenben. Az meg tuti, hogy Borg vagy McEnroe fénykorában semmivel sem volt kevésbé jó, mint Federer vagy Nadal.
Hogy gyerekkori abszolút kedvencemet hozzam példának, egészen más élőben látni, ahogy McEnroe a hálónak hátat fordítva szervál, ahogy semmilyen emberi számítás szerint nem lehet - és szórja az ászokat, ahogy a maiak közül se sokan. Egészen más közelről figyelni, ahogy hisztizik. Valahogy az volt a benyomásom a tévén keresztül az utóbbi években, hogy a műsort már csak a közönség kedvéért rendezi, azért veszekszik, mert tulajdonképpen elvárják tőle. Hát jelentem, nem. A csávóban éppen úgy buzog a versenyszellem, mint régen; amikor dühöng, a jó öreg igazságérzet tör fel belőle (az az igazság az persze a saját igazsága, ami relatív, de hát istenem).
Egyebek
1. McEnroe vonul a lelkes sorfal előtt és dedikál. Sokmindenki lemarad róla, mert ennyi labdát az isten nem tudna aláírni. Egy magamkorabeli fickó, aki kimaradt a szórásból, korrekt angolsággal utánaszól:
Guy: Could you sign this for me? It's for my brother. It's his birthday. He wanted to come today but he got sick.
McEnroe: Can't you come up with anything better?
Guy: Is there anything better than the truth?
McEnroe: How old is your brother?
Guy: Thirty-three.
McEnroe: Then he doesn't need my signature, right?
Persze tényleg elvan az ember McEnroe aláírása nélkül, a dedikálásért rohangászást meghagyhatjuk a gyerekeknek szerintem is. De hét épp mi, harmincasok vagyunk azok, akik ezek miatt az emberek miatt kezdtünk el talán teniszezni. Én biztosan, nyilván a beteg tesó is. Szóval tényleg kicsit béna volt, ahogy a pasas McEnroe után szólogatott, de ő meg igazán aláírhatta volna. (Ha nem is tolongtam aláírásért, azért közelről sikerült megörökítenem. A szutyok telefonos képen az ember, aki miatt elkezdtem teniszezni + Temesvári Andrea).2. A leginkább oda nem illő tárgy díját a neccbíró fémkerekes, szögletes műbőr foltele nyerte el, ami nyilvánvalóan egy hetvnes évekbeli falusi művelődési ház klubhelyiségéből származik.
3. Ilyes rendezvényre távcsőt vinni remek ötlet, mert távolról is kitűnően megfigyelhető Ivanisevics szervamozdulata, Bahrami arckifejezése, miközben hülyeségeket csinál meg Borg, amint a VIP páholyban üvegből sört kortyolgat. Valamint a bájos szőke hosztessz a pálya mellett.
4. A legkínosabb ember az arénában verseny második helyezettje a technikai személyzetnek az a tagja, aki végig filmet nézett a laptopján. A fentebb említett távcső segítségével van Damme-ot, Robert de Nirót, illetve a Szökés új epizódját sikerült azonosítanunk a két nap alatt.
5. A legkínosabb ember az arénában verseny első helyezettje Gundel Takács Gábor. Nem tudom, nem valamiféle hülye magyar betegség-e, hogy minden rendezvényre be kell szervezni egy vásári kikiáltót. Ha igen, akkor legalább keríthettek volna olyat, aki kevésbé rettenetes angolsággal egy árnyalattal kisebb baromságokat kérdez. Egészen gyönyörű volt, amikor Ivanisevics ápolása közben Gundel Takács elkezdett pofázni, hogy mégis hogyan alakul a helyzet a csoportban, ha ez meg ez lesz az eredmény a meccsen. Mire McEnroe beszólt neki, hogy talán fogja be. És igaza volt, basszus! Azt se értem, hogy jutott eszébe egyáltalán.
No végszó: kurva jó volt, nagyon rám is fért ennyi kikapcsolódás, és nyomorgunk egy sort a székeken jövőre is. Ha esetleg Samprast meg Edberget is láthatunk, az megintcsak fenomenális lesz. Ha meg Gundel Takács megszólal, akkor legföljebb bedugom a fülem és csendben sírdogálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése