Fikázós poszt

Na, az éjszaka olyat csináltam, hogy atyavilág, ilyet még eddig soha.

Megkaptam feliratozni az MTV zenei díjkiosztójának egyik felvezető műsorát, aminek kapcsán minimum két dolgot állapítottam meg.

Először is, hogy fingom nincs ezekről a mai mainstream cuccokról. A jelöltek több mint felének például a nevét se hallottam korábban (Plan B, B.O.B, Kings of Leon, pff).

Amelyiknek meg mégis hallottam a nevét, mert nem lehetett nem hallani, annak most láttam életemben először a fejét. Egészen idáig halvány segédfingom nem volt róla, hogy Lady Gaga falubolondjának öltözött a jelmezbálon, Eminem úgy néz ki, ahogy, Katie Perrynek bociszemei vannak, sőt ad abszurdum, azt sem tudtam, hogy Rihanna fekete. Azt is csak sejtettem, hogy Justin Bieber még ovis, de azért az ő feje jól jött, mert bedobhattam a közösbe a séróbáró kifejezést.

Ami mongyuk jobban zavart ezügyben, hogy mennyire szar az ez az egész.

Rockzenét azért alapvetően mégiscsak sokat hallgattam az elmúlt harminc évben, de még azok se tetszenek. Van a Muse meg ez a Kings of Leon, meg a 30 Seconds to Mars (annak is csak a kretén Sziget-reklámban hallottam eddig a nevét), meg még egy, amire most nem emlékszem. Persze csak fél számokat hallottam tőlük, mert annyit vágtak be a műsorba, de direkt belehallgattam egy-két másikba a YouTube-on, hogy csekkoljam a dolgot, és sajnos igazam volt. Tökéletesen semmilyen mind.

Az ötödik jelölt, bizonyos Ozzy Osbourne neve már ismerősen hangzott, de megjegyzem, ez a Scream című utolsó lemez neki sem éppen pályafutása csúcsa.

Azért, hogy egy zenéről posztban zene is legyen, berakok egy Ozzy-számot a régi szép időkből, nehogy Katie Perryt kelljen.

Különösen szánalmasnak mongyuk azt találom, hogy ezek a cuccok mennyire ugyanarra a sablonra épülnek. A fent említett nénik például előszeretettel nyilatkoztak szerény feliratozásomban arról, hogy mennyire az egyéniségüket fejezik ki meg minden, oszt közbe csont ugyanazt csinálja az összes, simán felcserélhetők egymással. Egyszerűen érdektelen.

Félreértés ne essék, nem az, hogy nekem nem tetszik, az legyen az én bajom. Egy csomó minden van, ami nekem nem tetszik, de bármikor készséggel elismerem, hogy jó. De ezek egyszerűen semmilyenek. Gagyik.

Nem tudom, mikor fog menni az MTV-n az adás, és a magyar szöveg természetesen felemelő lesz, de egyébként nem feltétlen ajánlom megtekintésre.

Fikázás over.