Exes

J Glover: My first wife is a great friend now.
g: Same with me. My relationship with my ex wife is quite good.
J Glover: Yes, it's so much easier with all that fucking out of the way, isn't it?

Sűrű

Hát volt tegnap szerenád, volt ma ballagás, meg volt ma 3 és fél óra beszélgetés L-lel. És a szerenád jó volt, és a ballagás ballagás volt, és L meg L volt.

Vicces, laza (hajajj, de mennyire), nyugis, okos, mesélős, hallgatós, nevetős. Hát kéne, az a helyzet. Csakcsakcsak. Ehh, majd ha okosabb leszek, többet mondok.

Most inkább kipihenem ezt a két napot.

Három

Nyertünk már meccset máskor is mázlival, de ilyen eddig nem vót. Az (baromi gusztustalan szó, utálom, de a nésportos fíling kedvéért mégis) éllovassal játszottunk, és 3, azaz három öngólt hoztak össze az első 7-8 percben. Aztán a félidő végén egyet visszaszenvedtek, de annyi, összeszedetten védekeztünk, igazából a második félidőben helyzetük sem volt. 3:1-re nyertünk.

Kicsit idegesek voltak a kevésbé jó humorérzékkel megáldottak közülük, az egyik majd meg is vert, amikor némiképp időt húztam, és nem kapkodtam visszaadni a labdát.

Hehe, hát ilyennek is kell lennie néha.

Bréking nyúz

Megyek szombaton a IX. Sci-fi napra a Petőfi Csarnokba. Dógozni. Én leszek Juilan Glover tolmácsa a színpadon.

Belecsöppentem egy hasonló melóba annak idején Mira Furlannal, Garrick Hagonnal és Gerald Home-mal, és hát úgy látszik, tetszettem, ugyanis megkerestek a szervezők, és azt mondták, kellenék megint, mert az utóbbi években messze én voltam a legjobb, és ezzel én most itt az álszerénység teljes hiányáról téve tanúbizonyságot el is dicsekszem.

Plusz, hogy most megnéztem a fent linkelt oldalakat, megtaláltam magam Gerald Home fotói között itten ni. (A második képen a színpadon világít tar koponyám bájosan.)

Szóval fura érzés a színpadon állni egy mikrofonnal meg egy angollal (illetve a múltkor előbb egy horváttal, aztán két angollal egyszerre), és tolmácsolni, és volt is lámpalázam rendesen, meg van most is. És lesz is, amíg el nem kezdődik. Utána hideg fej, koncentráció, egészséges önbizalom.

Előtte nem gondoltam volna, hogy ez nekem való meló, de most már tudom, hogy igen, mert piszkosul élveztem, és a vendégek is, és lehet, hogy szerénytelen vagyok, de tudom, hogy ehhez én is kellettem. Meg ők is mondták.

Most ráadásul nem fél órával előtte fogom megtudni, hogy Star Wars témakörben tolmácsolok, úgyhogy készülök a szaknyelvből is. A múltkor azért a birodalmi lépegető lefordításához a fanek segítsége kellett. (AT-AT a négylábú, AT-ST a kétlábú, különben meg nemes egyszerűséggel Imperial Walker.) Mindeneesetre az Indana Jones And The Last Crusade-et már megnéztem, és a The Empire Strikes Back is belefér addig még valamelyik estémbe (nem mintha nem láttam volna 15-20-szor).

Előzetesnek itten vagyok én meg a múltkori pácienseim (álló sor balról jobbra: Home, g, Hagon, Furlan):


Aztán meg majd úgyis írok róla, milyen volt.

Négy

És hát jól is esett délután az a szanatórium, ugyanis.

Ahhoz képest, hogy 9. osztály, tehát még az első tanévben járunk bőven, és összesen vannak tizenkilencen, ma megvolt a negyedik kórházunk.

Eleddig volt ugyebár

• egy darab bokaszalagszakadás (hát istenem, ez belefér)
• egy darab detoxikáló
• egy darab abortusz

Ma reggel meg megyek be, és közlik, hogy V-t az este bevitte a kórházba a mentő a koliból, mert a szíve. Tudtuk, hogy van gondja vele, ráadásul a múlt héten kétszer is szólt nekem, hogy nincs jól, én meg mondtam, hogy ne szórakozzon, irány az orvos, aztán mielőtt elment volna, ez lett. A jelek szerint egy pasin húzta föl magát annyira, hogy elkezdett őrjöngve verni a szíve (rég látszik rajta, hogy hiába próbálja a józan eszével lebeszélni magát róla, 16 éve minden lendületével irdatlanul szerelmes egy évfolyamtársába, aki ezt kurvára nem érdemli meg, mert egy bunkó, V-nek meg akkora az az össze-vissza verő szíve, hogy belefér a kisbolygóövezet).

Izibe meglátogattam, jól van, tán hamarosan ki is engedik, csak gondolom, ezt a szívizét (a metaforikust is, de főleg a fizikait) hosszú távon kéne orvosolni valahogy.

Most már bírnám, ha júliusig a maradék tizenötnek nem lenne se veseköve, se AIDS-e, se mániás depressziója, se hepatitis semmilyen betűje. És lehetőleg egy mosómedve se harapja le senkinek a karját.

És kaptam tegnap még egy lányt a családsegítőtől, aki mögött állítólag igen kalandos évek állnak zsenge kora ellenére. Zajlik az élet, bassza meg.

szanatórium

szóval úgy volt, hogy ma kettő után nagyjából ráér, de aztán úgy történt, hogy háromkor telefonált (amikor már tök szomorú voltam), hogy elhúzódott a délelőtti macera, és otthon házit csinál a gyerekkel, de ha gondolom, menjek ki hozzájuk, úgyhogy kimentem hozzájuk, és üldögéltünk vagy egy órát a verandán, (és persze kurva szép helyen laknak az egyik városszéli hegyoldalban, csend, béke, mesés kilátás - tiszta szanatórium), közben időnként segítettünk matekházit csinálni a srácnak, és valahogy nagyon jó volt, valami simogató nyugalom sugárzik a lányból, és imádom, és ezzel csak az a baj, hogy most már hiányzik, mint a szar, és arról elmélkedem, milyen jó lenne reggel együtt kávézni azon a verandán, és nézni a felkelő napot

Sikló és hattyú

Voltunk Lócival a Balatonon. Jól leégett a kopasz fejem teteje, de ez beside the point, mert jött egy sikló, és mielőtt elhúzott a kövek alá, csináltam ezt:


Meg ezt:


Mennyivel jobb, mint az állatkertben!

A hattyúkat meg olyan ritkán látni röptükben, pedig fenségesek. Egyszerűen fenségesek. Ehhez persze jó lett volna egy lényegesen brutálisabb zoom. És hozzá kell képzelni a messziről is tisztán hallható határozott szárnysuhogást.


Hát, most már vénkoromra valószínűleg természetfotós se leszek, pedig tulajdonképpen az se lehet rossz mulatság.