szanatórium

szóval úgy volt, hogy ma kettő után nagyjából ráér, de aztán úgy történt, hogy háromkor telefonált (amikor már tök szomorú voltam), hogy elhúzódott a délelőtti macera, és otthon házit csinál a gyerekkel, de ha gondolom, menjek ki hozzájuk, úgyhogy kimentem hozzájuk, és üldögéltünk vagy egy órát a verandán, (és persze kurva szép helyen laknak az egyik városszéli hegyoldalban, csend, béke, mesés kilátás - tiszta szanatórium), közben időnként segítettünk matekházit csinálni a srácnak, és valahogy nagyon jó volt, valami simogató nyugalom sugárzik a lányból, és imádom, és ezzel csak az a baj, hogy most már hiányzik, mint a szar, és arról elmélkedem, milyen jó lenne reggel együtt kávézni azon a verandán, és nézni a felkelő napot