Megyek szombaton a IX. Sci-fi napra a Petőfi Csarnokba. Dógozni. Én leszek Juilan Glover tolmácsa a színpadon.
Belecsöppentem egy hasonló melóba annak idején Mira Furlannal, Garrick Hagonnal és Gerald Home-mal, és hát úgy látszik, tetszettem, ugyanis megkerestek a szervezők, és azt mondták, kellenék megint, mert az utóbbi években messze én voltam a legjobb, és ezzel én most itt az álszerénység teljes hiányáról téve tanúbizonyságot el is dicsekszem.
Plusz, hogy most megnéztem a fent linkelt oldalakat, megtaláltam magam Gerald Home fotói között itten ni. (A második képen a színpadon világít tar koponyám bájosan.)
Szóval fura érzés a színpadon állni egy mikrofonnal meg egy angollal (illetve a múltkor előbb egy horváttal, aztán két angollal egyszerre), és tolmácsolni, és volt is lámpalázam rendesen, meg van most is. És lesz is, amíg el nem kezdődik. Utána hideg fej, koncentráció, egészséges önbizalom.
Előtte nem gondoltam volna, hogy ez nekem való meló, de most már tudom, hogy igen, mert piszkosul élveztem, és a vendégek is, és lehet, hogy szerénytelen vagyok, de tudom, hogy ehhez én is kellettem. Meg ők is mondták.
Most ráadásul nem fél órával előtte fogom megtudni, hogy Star Wars témakörben tolmácsolok, úgyhogy készülök a szaknyelvből is. A múltkor azért a birodalmi lépegető lefordításához a fanek segítsége kellett. (AT-AT a négylábú, AT-ST a kétlábú, különben meg nemes egyszerűséggel Imperial Walker.) Mindeneesetre az Indana Jones And The Last Crusade-et már megnéztem, és a The Empire Strikes Back is belefér addig még valamelyik estémbe (nem mintha nem láttam volna 15-20-szor).
Előzetesnek itten vagyok én meg a múltkori pácienseim (álló sor balról jobbra: Home, g, Hagon, Furlan):
Aztán meg majd úgyis írok róla, milyen volt.
Belecsöppentem egy hasonló melóba annak idején Mira Furlannal, Garrick Hagonnal és Gerald Home-mal, és hát úgy látszik, tetszettem, ugyanis megkerestek a szervezők, és azt mondták, kellenék megint, mert az utóbbi években messze én voltam a legjobb, és ezzel én most itt az álszerénység teljes hiányáról téve tanúbizonyságot el is dicsekszem.
Plusz, hogy most megnéztem a fent linkelt oldalakat, megtaláltam magam Gerald Home fotói között itten ni. (A második képen a színpadon világít tar koponyám bájosan.)
Szóval fura érzés a színpadon állni egy mikrofonnal meg egy angollal (illetve a múltkor előbb egy horváttal, aztán két angollal egyszerre), és tolmácsolni, és volt is lámpalázam rendesen, meg van most is. És lesz is, amíg el nem kezdődik. Utána hideg fej, koncentráció, egészséges önbizalom.
Előtte nem gondoltam volna, hogy ez nekem való meló, de most már tudom, hogy igen, mert piszkosul élveztem, és a vendégek is, és lehet, hogy szerénytelen vagyok, de tudom, hogy ehhez én is kellettem. Meg ők is mondták.
Most ráadásul nem fél órával előtte fogom megtudni, hogy Star Wars témakörben tolmácsolok, úgyhogy készülök a szaknyelvből is. A múltkor azért a birodalmi lépegető lefordításához a fanek segítsége kellett. (AT-AT a négylábú, AT-ST a kétlábú, különben meg nemes egyszerűséggel Imperial Walker.) Mindeneesetre az Indana Jones And The Last Crusade-et már megnéztem, és a The Empire Strikes Back is belefér addig még valamelyik estémbe (nem mintha nem láttam volna 15-20-szor).
Előzetesnek itten vagyok én meg a múltkori pácienseim (álló sor balról jobbra: Home, g, Hagon, Furlan):
Aztán meg majd úgyis írok róla, milyen volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése