2008. április 17., csütörtök

Öregember nem gyorsvonat, de lehet, hogy mégis

Annyira vicces, hogy ha leállok diákokkal focizni, mindig szétfutom őket.

Jócskán kevesebb, mint feleannyi idősek, és 1, 20-30 méteres sprintben akkor sincsenek a nyomomba se, ha nálam közben labda van; 2, én már negyvenedszer futom végig a pályát, és semmi bajom, ők meg másodszor kegyeskednek visszatolni a képüket védekezni, és a tüdejüket kiköpik.

Nem mintha én lennék ekkora király, ők ilyen gyengék fizikailag.

És ezek a jó fejek ám, akik azért szeretnek focizni legalább. A többi (a lányok meg kevés kivétellel mind - bár épp tegnap szurkoltam hevesen iskolánk kis létszámú, de lelkes lányfocicsapatának) ott lógja el a tornaórát, ahol bírja, más testmozgás meg eszük ágában nincs. (Nálunk annyival jobb a helyzet mégis a nagy átlagnál, hogy sokan legalább lovagolnak.) Dohányozni viszont remekül tudnak.

Nekem, aki heti három-négy sportolás nélkül megdögölnék, és egy Duracell-nyuszi büszke apukája vagyok, ez annyira tökéletesen felfoghatatlan, hogy csuhajj.

Ahh, ezek a mai fiatalok, internet, dvd, mittomén... Frászt ám, lefogadom, hogy az én korosztályomban sem volt sokkal jobb az összkép, ráadásul szerintem a 15 éves önmagamnál is sokkal többet bírok futni.

Bár kurva gyors voltam, én futottam a legjobb hatvanakat az osztályban, úgyhogy harmincon a 15 éves G otthagyná a 38 évest, asszem. Amint valaki feltalálja az időgépet, kipróbálom; érdekel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin