Ünnepi baromsággyűjtemény

1. A fiam iskolája rendezte a műsort a kaposvári március 15-ei ünnepségen, mert zenei általános, és hát tudnak remekül zenélni meg énekelni. Nagyszerű. Erre kötelezővé tették az iskola összes diákjának, hogy vonuljon ki. De hát milyen ez már? Én utoljára 88-ban voltam kötelezően kivezényelve május elsejei felvonulásra. Szóval még mindig Kádár János szép emléke köszön vissza így 2008-ban. Tudom, aki akkor szocializálódott, annak természetes az ilyesmi, és az iskolavezetés meg az intelligencia nem szükségszerűen együttjáró fogalmak. Ráadásul Orbán vagy Szita Károly direkt alkalmasnak is tűnnek ilyen kádári apafigurának, és nem is nagyon van ellenükre a szerep.

Irdatlan gáz, lassan meg kéne tanulni, hogy a gyerekek ünnepre vezénylése nem kultúrországokba való. A hagyományok ápolására ott van az iskolai ünnepség, a töriórák meg alkalmasint az osztályfőnöki órák.

2. Lóci bevonult tehát az iskolába 10 órára, hogy aztán onnan tanítónénivel meg persze a többi osztállyal együtt osonjanak ki a Kossuth térre. Gyülekező az osztályteremben ünnepség előtt egy órával. És tanítónéninek na milyen ötlete támadt? Feleltetett a Nemzeti Dalból. Szombat délelőtt tíz órakor olyan gyerekeket, akiknek leginkább otthon kellett volna játszani, olvasni, tévét nézni, leckét csinálni, esetleg kirándulni a természet lágy ölére vagy akár saját jószántukból (mármint szüleik jószántából nyilván) elmenni az ünnepélyre a Kossuth térre. Lócit hála az égnek azért annyira nem könnyű felzaklatni, simán lefelelt ötösre a Nemzeti dalból, és még örült is az egésznek, mert közben huszárokat meg kardokat meg ilyeneket is rajzoltak, az meg remek dolog. Node, basszus, akkor is. Ezzel azért simán el lehet érni, hogy a gyerek az ünnepből ne az ünnepet fogja föl, hanem valami kellemetlent kössön hozzá.

(Különben meg a héten technikaórán kokárdát varrtak. Lóci hármast kapott rá, pedig hát egy nagyon pöpec kis kokárdát varrt. De különben ezt meg nem is értem. Hogy a bánatos nyavalyatörésbe jut eszébe valakinek egyáltalán osztályozni ilyesmit, ha meg már igen, akkor miért nem ad mindenkinek ötöst? Visszafogom magam, és nem mondok jelzőket.)

3. Ünnepség, as such. Kiáll a város elé kedvenc polgármesterünk, Szita Károly, és nekilát a beszédnek. Komoly összegbe le mertem volna fogadni, hogy március 15-éről a múlt vasárnapi népszavazás jut eszébe, és mit tesz isten, nyertem volna (bár a Sportingbet nem adott volna túl jó oddszokat erre, az tuti). Szánalmas. Hogy a büdös francba lehet összekeverni egy korrekt és tisztességes forradalmat egy szánalmas politikai játszmával? Bízom benne, hogy Szita nem annyira hülye, hogy tényleg azt higgye, Gyurcsány meg a vizitdíj felér a Habsburgokkal, mindenesetre igyekezett ezt az információt közölni az egybegyűltekkel. Esküszöm, ha Orbán leadja a maga egybegyűlt fanatikusainak ezt a szöveget, nincs vele különösebb gondom; szánalmas az egész, de hát tegye, beszéljen akkora hülyeségeket, amekkorákat a fanek csak hallani szeretnének, belefér. Viszont egy hivatalos városi ünnepségen, amihez pártoknak azért nemá' köze legyen? Kötelezően kivezényelt általános iskolások előtt? Hát milyen szereptévesztésben van ez az ember, a jó életbe?

És egyáltalán: ezt az egész dumát is hogy képzelik? Miért kell lerángatni Kossuthot meg a többieket (akik nyilván gyarlók voltak meg minden, de 160 év távlatából hősökként élnek bennünk) a maguk primitív szarába? Hogy lehet összekeverni egy demokratikusan megválasztott kormányt (és most tök mindegy, mennyire béna kormányt) egy ránk tukmált uralkodóházzal? Hogy lehet összekeverni a kórházi napidíjat a függetlenséggel?

Agyrém.