Kilenc

Gondolkozom a gyerekemen. Kívülről úgy fest, lelkesen hisz a húsvéti nyúlban meg a télapóban meg ilyesmiben, pedig már kilenc éves. Csak közben egy irtózatosan jó eszű kiccsávó kilencéveshez képest elképesztő műveltséggel, tudással, akármi (jó, apuka elfogult persze, de kívülállóknak is feltűnt már nem egyszer, úgyhogy lehet benne valami). Szóval néha nem értem, hogy aki kilencévesen ennyire tisztában van az őt körülvevő világgal, hogy a csudába hihet el egy ekkora baromságot, mint a húsvéti nyúl. Ja, tojásokat tojik, bazmeg, biztos. Nem igaz, hogy nem tűnt fel neki a sok kamu meg köntörfalazás, ráadásul most már ő is készít és ad ajándékokat (hogy mecsoda jegesmedvét varrt az anyjának karácsonyra!).

És mindig rájövök, hogy azért hiszi el, mert el akarja hinni. Mikulás előtt meglátott nálam valamit, amiről jól tudhatta, hogy az ajándéka lesz, rákérdezett, mi az, mire én előálltam valami agyament idióta válaszszerűséggel, ő meg nem kiröhögött, hanem megkönnyebbülten hitt nekem. Fontosak neki a maga kis legendái.

Végtére is még csak kilenc éves. Jó neki.