Az iparos és a színész

Iparos vagyok. Szövegipari alkalmazott. Nem hiszem, hogy regényt akarnék valaha írni, de szeretem fordítani őket. Nekem való meló. Ugyanígy sosem tudnék kiállni a színpadra és produkálni magam, de meglepő lazasággal olvadtam bele most már másodszor a tolmács szerepébe odafönt a reflektorfény bal oldalán. És ez nekem így jó.

Nem hiányzik, hogy velem akarjanak fényképezkedni a népek, és az én autogramomért perkáljanak le mindenféle pénzeket, de jó móka ott ülni egy ember mellett, akitől éppen ezt várják, és segíteni neki. Benne lenni kicsit ebben a világban, de kívülállóként.

Marha izgalmas megismerni valakit, az emberi oldalát, aztán megnézni este a tévében (ma éppen Julian Glovert az Indiana Jones and the Last Crusade-ben). És persze sokkal érdekesebb ő is hús-vér emberként, mint valami elvont rajongás tárgyaként, akihez odajárulnak autogramért. Sokkal jobb, hogy a színpadi hóbelevanc előtt egy kávénál elmondja nekem azt a történetet, ami neki igazán fontos, és nem csak azt hallom, amit öt percenként megkérdeznek tőle úgyis, akármerre jár, és mindenki más is hallhatja. Azt nem tudom, az RTL Klub riportere mit kérdezhetett (majd megnézem a Fókuszban vagy hol), de utána Glover röhögve súgta oda nekem, hogy 'Ask a damn silly question, you'll get a damn silly answer'. Vicces hallgatni, ahogy kiborul, amikor telefonon ebéd közben megtudja a feleségétől, hogy Boris Johnson lett London polgármestere, aztán megkérdezi, ismerem-e azt a szót, hogy buffoon - és jó érzés jó iparosként ismerni a szót (miszerint pojáca). És egészen vicces elröhögni vele azon, hogy ott jön ki Darth Vader a vécéből. ('He must have a plastic dick' - vetette fel Glover.)

Julian Glover remek figura. Barátságos, kíváncsi arra, akivel beszélget, kérdez, úgyhogy legalább annyit megtudott rólam másfél nap alatt, mint én róla. Szívesen válaszol, néha látszik, hogy fárasztják a kissé ütődött (a szó lehető legpozitívabb értelmében) rajongók, de tisztában vele, hogy ezek miatt az emberek miatt is az, aki, úgyhogy tiszteli őket, és nem fáj neki lefényképezkedni velük. Főleg a csajokkal nem ('Girls get kisses' mondogatta). Meg a gyerekekkel. Nem esik szét a lazaságtól, de így csak annál nagyobbat üt, amikor egy-egy fucking elhagyja a száját. És még kicsit össze is öltöztünk.