Ez itten a következő meló.
Nem lesz unalmas nyaram, attól tartok. Vagy lehet, hogy unalmas lesz, de azon biztos nem kell aggódnom, hogy nem fogok tudni mit csinálni.
Ebben itten mostan különben az a szép, hogy Harry Harrisonnal két éve az Átjáró fesztiválon volt szerencsém személyesen is találkozni, sőt fölmentem érte a Korda-villába, ahol megszállt, és körbefuvaroztam fél Budapesten. Még sose fordítottam olyan írótól, aki ült a Szuzukim anyósülésén (a szponzor Volvó nem ért rá éppen). Meg söröztünk meg vacsoráztunk, és remek társaság volt az öreg, és pedzegettük is, hogy majd kéne valamit, mert nem jelent meg nálunk tőle túl sok minden, asszem, csak a Rozsdamentes Acélpatkány.
Vett az öreg a környéken kapható mindenféle fűszerpaprikából egy csomót, mert az asszony azt mondta neki, vigyen haza. Amerikai különben, élt kábé a világ összes országában hosszabb-rövidebb ideig, aztán sok évvel ezelőtt végleg megtelepedett Írországban.
Úgyis mint illusztráció egy író plusszal:
A Technicolor(TM) időgép is megjelent magyarul.
VálaszTörlés