Az történt, hogy volt hétfőn magyaréreccségi. Írásbeli mármint. Na most ugye amióta a kétszintű éreccségit toljuk, a magyar írásbeli két részből áll, amiből az első a szövegértés. És ehhez a szövegértési feladathoz idén egy Nádasdy Ádám-interjút használtak fel. Először is hadd szögezzem le, hogy ez egy csodásan progresszív lépés. Tudván, hogy azért a magyar nyelvtan mint tantárgy tananyaga agyament nyelvművelő (a szó lehető legrosszabb értelmében) szempontok alapján lett összeállítva, és tudván, hogy mi Nádasdy véleménye erről a nyelvművelésről, nemigen számíthattunk ilyesmire.
A feladatsor egyébként alapvetően korrekt, a dolog természeténél fogva a szöveg értelmezésére megy rá, nem kell sem a diáknak, sem javítás közben a tanárnak állást foglalnia semmiben. A kérdések a beszélő (mármint Nádasdy) mondanivalójára, az ő véleményére vonatkoznak. Zokoghat tulajdonképpen a magyartanár, hogy ő ezekkel nem ért egyet, és a nyelv akkor is szörnyen romlik, mert ő jobban ért hozzá, mint a tudós, aki ezzel foglalkozik, a válaszok akkor is egyértelműek.
Más kérdés, hogy mondjuk egy ilyenre: A 20. század második felében jelentősebb nyelvi változások történtek, mint a 15. században, meri-e rávágni vödörnyi év iskolai agymosás után egy kevésbé gyors felfogású csávó, azt, amit rá kell vágni, miszerint hamis. Mondjuk két dologban reménykedhetünk. Egyrészt sok magyartanár alig tart nyelvtanórát, úgyhogy a hülyeségeket se nagyon terjeszti, másrészt ha mégis, a kevésbé gyors felfogású csávók tudatáig talán az agymosás se jutott el.
A vicc mindazonáltal a következő. Idézem a megoldókulcsból:
Aztán ugyebár a kommukiálható nem fogadható el szerintük, merthogy az -ó képző. Igen, ha a melléknévi igenevet külön szófajnak vesszük. Igaz, hogy a mai iskolai nyelvtan így tesz, de hát ez ellen elég komoly érvek szólnak azért. Ha pedig a melléknévi igenév nem külön szófaj, hanem az igei paradigma része, akkor az -ó miért is ne lenne rag? Mint ahogy az előtte álló -hat is sokkal inkább rag, mint képző, ha komolyan el akarunk gondolkodni ezekről a kategóriákról.
Na mindegy, különben. Nádasdy volt a magyaréreccségin, legalább a diákok meg azok a magyartanárok, akiknek eddig fogalmuk se volt róla, hogy a nyelvi változásnak nincs köze a szókincshez, és hogy a változások alapvetően nem förtelmesek, is olvastak valami értelmeset. Királyság. Legyen mondjuk az első lépés a normáis nyelvtantanítás felé.
A feladatsor egyébként alapvetően korrekt, a dolog természeténél fogva a szöveg értelmezésére megy rá, nem kell sem a diáknak, sem javítás közben a tanárnak állást foglalnia semmiben. A kérdések a beszélő (mármint Nádasdy) mondanivalójára, az ő véleményére vonatkoznak. Zokoghat tulajdonképpen a magyartanár, hogy ő ezekkel nem ért egyet, és a nyelv akkor is szörnyen romlik, mert ő jobban ért hozzá, mint a tudós, aki ezzel foglalkozik, a válaszok akkor is egyértelműek.
Más kérdés, hogy mondjuk egy ilyenre: A 20. század második felében jelentősebb nyelvi változások történtek, mint a 15. században, meri-e rávágni vödörnyi év iskolai agymosás után egy kevésbé gyors felfogású csávó, azt, amit rá kell vágni, miszerint hamis. Mondjuk két dologban reménykedhetünk. Egyrészt sok magyartanár alig tart nyelvtanórát, úgyhogy a hülyeségeket se nagyon terjeszti, másrészt ha mégis, a kevésbé gyors felfogású csávók tudatáig talán az agymosás se jutott el.
A vicc mindazonáltal a következő. Idézem a megoldókulcsból:
3. Keressen két példát a beszélgetés szövegéből a következő, említett nyelvi változásra!Na most megnézném azokat az érveket, amik szerint a botanikailag-ból a -lag rag. Melléknévből határozószót csinál, ha pedig szófajt vált, azt ugye még ők is képzőnek szokták vennik. Szóval ha már ennyire genyák, hogy nem egyszerűen toldalékokra kérdeznek, ezt nemigen kéne elfogadhatónak tekinteni. (UPDATE: közben persze rájöttem, hogy ez szerintük határozórag. És miért rag? Hát mert szóalakzáró. Szóval a saját kissé izzadtságszagú elméleti keretükben igazuk volt legalább. Ettől még tökéletesen komolytalannak gondolom, hogy a szóalakzárás kritérium legyen. De ez nagyon messzire vinne most. Hasonló témában mindenesetre lásd a következő bekezdés linkjeit.)
„(Rengeteg az) idegen szó, amit magyarítunk, és magyarként ragozunk tovább.”
Lehetséges példák:
• botanikailag
• tippelném
• aposztrofálod
• dresszúrával
2 jó példa: 2 pont
1 jó példa: 1 pont
0 jó példa: 0 pont
Csak ragozott szó fogadható el jó példaként.
(Például a kommunikálható szó nem fogadható el.)
Aztán ugyebár a kommukiálható nem fogadható el szerintük, merthogy az -ó képző. Igen, ha a melléknévi igenevet külön szófajnak vesszük. Igaz, hogy a mai iskolai nyelvtan így tesz, de hát ez ellen elég komoly érvek szólnak azért. Ha pedig a melléknévi igenév nem külön szófaj, hanem az igei paradigma része, akkor az -ó miért is ne lenne rag? Mint ahogy az előtte álló -hat is sokkal inkább rag, mint képző, ha komolyan el akarunk gondolkodni ezekről a kategóriákról.
Na mindegy, különben. Nádasdy volt a magyaréreccségin, legalább a diákok meg azok a magyartanárok, akiknek eddig fogalmuk se volt róla, hogy a nyelvi változásnak nincs köze a szókincshez, és hogy a változások alapvetően nem förtelmesek, is olvastak valami értelmeset. Királyság. Legyen mondjuk az első lépés a normáis nyelvtantanítás felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése