Voltam szombaton huszadik éreccségi találkozón (simán azt hittem a jövő héten lesz, úgy telefonáltak utánam, hogy hol vagyok már).
Rájöttem, hogy azok közé tartozom, akiken messze nem látszik az a 38 év, mert sokakon meg igen. És ez jó. Rájöttem, hogy van, akinek jobban alakult ezmegaz az életében, de arra is, hogy van, akinek meg szarabbul. És arra is rájöttem, hogy ettől teljesen független, ki mennyit nyafog, hogy hű de milyen nehéz az élet. Nemtom, nekem valahogy fura, ha valaki arra hegyezi ki a maga kis mondanivalóját a mi történt velem az elmúlt években témakörben, hogy mennyire szar neki. Illetve hát ítélkezni biztos nem akarok, meg biztos tényleg nehéz, meg nem is baj, hogy mondja, de rossz lehet annak, aki főleg ezt szeretné közölni magáról.
Nekem nem rossz, és ilyenkor ezt jó a helyére tenni. Jól érzem magam tulajdonképpen a bőrömben, a sulit se utálom picit se, kis könyveimet meg szeretem kimondottan, jó rájuk nézni a polcon. Arról nem is beszélve, hogy van egy frenetikus gyerekem. Szóval I feel good. Még akkor is, ha csóró vagyok és nincs csajom a 14. század második fele óta.
Különben meg 39 embernek csak 63 gyereke született (and counting, bár hát így 40 felé araszolva már nem hiszem, hogy sok utód lesz), szóval a magyarság fogyásához keményen hozzájárulunk mi is. Viszont hatan szeparálódtunk házastársunktól, öten meg nem is házasodtak soha. És négyen főállású anyák. Hogy mik vannak.
És van egy halottunk. Hiányoztál, Ági.
Rájöttem, hogy azok közé tartozom, akiken messze nem látszik az a 38 év, mert sokakon meg igen. És ez jó. Rájöttem, hogy van, akinek jobban alakult ezmegaz az életében, de arra is, hogy van, akinek meg szarabbul. És arra is rájöttem, hogy ettől teljesen független, ki mennyit nyafog, hogy hű de milyen nehéz az élet. Nemtom, nekem valahogy fura, ha valaki arra hegyezi ki a maga kis mondanivalóját a mi történt velem az elmúlt években témakörben, hogy mennyire szar neki. Illetve hát ítélkezni biztos nem akarok, meg biztos tényleg nehéz, meg nem is baj, hogy mondja, de rossz lehet annak, aki főleg ezt szeretné közölni magáról.
Nekem nem rossz, és ilyenkor ezt jó a helyére tenni. Jól érzem magam tulajdonképpen a bőrömben, a sulit se utálom picit se, kis könyveimet meg szeretem kimondottan, jó rájuk nézni a polcon. Arról nem is beszélve, hogy van egy frenetikus gyerekem. Szóval I feel good. Még akkor is, ha csóró vagyok és nincs csajom a 14. század második fele óta.
Különben meg 39 embernek csak 63 gyereke született (and counting, bár hát így 40 felé araszolva már nem hiszem, hogy sok utód lesz), szóval a magyarság fogyásához keményen hozzájárulunk mi is. Viszont hatan szeparálódtunk házastársunktól, öten meg nem is házasodtak soha. És négyen főállású anyák. Hogy mik vannak.
És van egy halottunk. Hiányoztál, Ági.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése