2009. január 20., kedd

Negyvennégy

Összevissza a beiktatásról, mert a mélypolitikai elemzést tán mégis inkább meghagynám azoknak, aki tudják, mit beszélnek:

1. Mekkora már, hogy a legfőbb bírónak egyetlen feladata van az egész ceremónián: előmondani az eskü 35 szóból álló szövegét - és elbassza?! Mondjuk szerintem direkt jópofa volt, és jót tett a hangulatnak, ahogy Obama majdnem elröhögte magát. (További aranyos részlet volt a földre ragasztott cédulák sora, amiből mindenki megtudhatta, hova kell álnia. Pont, mint az oviban, ahol krétával meghúzzák a vonalat, hogy ide kell állnod, Pistike (vö. Barackocska).)

2. Obama mocskosul tud beszélni. Mert kiállni x millió ember elé, és 18 percen keresztül ilyen brutálisan erős retorikát odarakni azért nem semmi feladat (Bush a töredékét nem tudta megoldani). Ez persze nagyon nem mond semmit arról, hogy milyen elnök lesz belőle.

3. "[...] a man whose father less than sixty years ago might not have been served at a local restaurant can now stand before you to take a most sacred oath." Bezony. És büszkék lehetnek magukra az amerikaiak. Nem is azért, mert megválasztottak egy feketét (jó, mulattot), mert persze pusztán azért, mert fekete, senki sem lesz alkalmas elnöknek, hanem azért, mert egy nagyszerű vezetőt (vagy legalábbis annak tetsző valakit) nem ejtettek azért, mert fekete, alig több mint 50 évvel azután, hogy Rosa Parks nem adta át a helyét a buszon, és alig több mint 40 évvel azután, hogy 1965-ben garantálták a feketék választójogát.

4. Mert ez egy nagyon kemény, nagyon éles beszéd volt, semmi kétség. Obama kertelés nélkül sorolta föl, mit kell kidobni a régiből és hogyan kell változtatni. Közben persze Bush ott ült a háttérben és jobb híján vigyorgott. Na most mindezek után a két hapsi fölállt, az új kikísérte a régit a helikopterhez (aminek "Marine One" helyett már "Executive One" volt a hívójele, hiszen nem az elnök utazott vele), kezet ráztak, puszilkóztak a csajokkal és integettek. Valószínűleg ami a politikát illeti, édes kevés dologban értenek egyet egymással, de jó tudják mind a ketten, hogy a másik is ugyanabból az országból akar valami élhető helyet csinálni. Bassza meg, de irigylem őket. Bár optimista vagyok, szentül hiszem, hogy kétszáz év, és az ilyesmi nekünk is menni fog.

5. Milyen lehetett már ma George W. Bushnak lenni? Végtére is vagy kétmillió ember jött ösze azért, mert meg akarták ünnepelni, hogy eltakarodik a (Horn Gáborra szólva) picsába (de lásd 4. pont). Mindent megkérdőjeleztek, amit csinált, neki pedig jó képet kellett vágnia hozzá. Az meg nemtom, nekem kissé visszás volt, hogy még a beiktatásért felelős kongresszusi bizottság elnöknője is azt ecsetelgette, milyen csodálatos ez az alkalom, és mekkora nagyszerű változások jönnek - neki azért illett volna méltóságteljesebbnek maradnia.

6. Nemtom, nekem, a hithű ateistának hülyén veszi ki magát ez a nagy közös imádkozás - még ha hülyeségnek is tartom egyesek azon próbálkozását, hogy megtiltassák a "So help me God"-ot. De hát ők tudják.

2 megjegyzés:

  1. Igen, Obama tényleg szimpatikus, van lélekjelenléte, egyéniség, okos... de a retorikája nekem akkor is kicsit a "változás" frázis ismételgetésének hangzik. Tényleg kérdés,hogy mit fog csinálni.

    VálaszTörlés
  2. Hát persze, kellett valami mantra, amit ismételgethetett, és könnyen eljuthatott a népek tudatáig. A változás épp ilyesmi, és persze be is jött.

    Ráadásul az első két napja alapján komolyan is gondolta.

    VálaszTörlés

Blog Widget by LinkWithin