Tumultuózus egy hétvégém volt. Szombaton és vasárnap például kiállítottam. Úgy volt, hogy a Földmüvelésügyi Minisztérium kizavarta a mezőgazdasági iskolákat az Utazás 2009 kiállításra. Mi meg mentünk, mert mit tehettünk volna. A pénteki és a szombati napot elvállaltam, vigyorogtam a standon meg ami kellett.
Hogy mi a fene értelme volt, hogy ott voltunk, nem tudom, de tetszettünk a népeknek, fotózkodtak rendesen a hintóval, meg nézegették az agancsokat és a kitömött állatokat, kóstolták a mézet, és a gyerekek lelkesen tologatták a traktormodelleket. Én mindeközben nyilván legfőképpen unatkoztam.
Mongyuk körüljártam az egész kiállítást vagy háromszor, és voltak még érdekes dolgok is, de hát marha nehezen viselem az irdatlan tömegeket, úgyhogy néha visítani támadt kedvem. Persze mifelénk jártak a legkevesebben, ami jó. Meg tulajdonképpen az is jó volt, hogy egy csomó másik hasonló suli embereivel találkoztunk (főleg a szekszárdi kolleganővel telt kellemesen az idő). Meg hajtogattam kutyás lufit Lócinak, találkoztam egy emberrel, aki apám ikerhúgainak osztálytársa volt (small is the world), és még a földművlési miniszterrel is lekezeltem.
Azt szégyenszemre nem jegyeztem meg, kik készítették azt a frenetikus csülökkel töltött cipót, de kétségkívül az expo egyik csúcspontja volt - gasztronómiai szempontból persze izgalmasabb dolgok is történtek a hétvégén, de arról külön posztban.
Hogy mi a fene értelme volt, hogy ott voltunk, nem tudom, de tetszettünk a népeknek, fotózkodtak rendesen a hintóval, meg nézegették az agancsokat és a kitömött állatokat, kóstolták a mézet, és a gyerekek lelkesen tologatták a traktormodelleket. Én mindeközben nyilván legfőképpen unatkoztam.
Mongyuk körüljártam az egész kiállítást vagy háromszor, és voltak még érdekes dolgok is, de hát marha nehezen viselem az irdatlan tömegeket, úgyhogy néha visítani támadt kedvem. Persze mifelénk jártak a legkevesebben, ami jó. Meg tulajdonképpen az is jó volt, hogy egy csomó másik hasonló suli embereivel találkoztunk (főleg a szekszárdi kolleganővel telt kellemesen az idő). Meg hajtogattam kutyás lufit Lócinak, találkoztam egy emberrel, aki apám ikerhúgainak osztálytársa volt (small is the world), és még a földművlési miniszterrel is lekezeltem.
Azt szégyenszemre nem jegyeztem meg, kik készítették azt a frenetikus csülökkel töltött cipót, de kétségkívül az expo egyik csúcspontja volt - gasztronómiai szempontból persze izgalmasabb dolgok is történtek a hétvégén, de arról külön posztban.
