Három plusz egy

Már egy ideje filóztam rajta, hogy régen fordítottam ki a bokámat, és biztos megint eljön az én időm. Külön izgalmas volt, hogy vészterhes időszak ez a suliban ilyes szempontból, mert az utóbbi két hónapban az egyik németes kolleganőm meg az osztályomból egy csaj eltörte a bokáját jól, legalább két másik gyerek meg elszakította a bokaszalagját. Ragály az ragály, nem úszhattam meg én sem.

Pénteken épp háttal álltam a kapunak, és röpült felém a labda, én meg azt terveztem, hogy csinálok egy testcselt balra, aztán labdástul sebtében beforgatom a mögöttem helyezkedő bekket jobbra. És a terv kitűnőnek is látszott addig a pillanatig, amíg a bal lábamra nem helyeztem a testsúlyomat. Akkor viszont boka alámfordul, én meg ordítva elterülök, mint a nagyalföld.

Tudtam, mi van, hogyne tudtam volna, most harmadszor nyírtam ki a bal bokámat, és jobb is megvolt egyszer, rutinos versenyző vagyok. Igaz, most először történt ténylegesen foci közben a dolog, eddig volt labda után elszaladásnál, tenisz közben, meg egyszer egy autó miatt le kellett ugranom a bicikliről és úgy.

Balesetin a doki ránézett a röntgenképre, és azt mondta: "Jézus." Szóval kiderült, hgoy a korábbi balesetek következtében eszetlen ramaty állapotban van a bal bokám. Ki van lazulva benne minden, csupa meszes az egész, viszont új sérülésnek nem látszik nyoma. Gondolom, mert már nem volt hova nyúlnia a szalagnak.

Hál istennek eszébe se jutott begipszelni, eddig az gyógyult a legszarabbul, amelyiknél ezt találta adekvát megoldásnak egy másik doki. Ez most csak annyit mondott, hogy borogassam meg kenegessem; mongyuk persze magamtól is ezt tettem volna. Meg finoman célzott rá, hogy ezt a sportolás dolgot talán annyira nekem nem kéne már erőltetni ezzel a bokával. Azért fogom, megpusztulnék, ha nem rohangászhatnék.

Szóval most borogatom, kenegetem. Mindenesetre ocsmányul be van dagadva, fáj, és sehogyse kényelmes ücsörögni. Mára kitaláltam, hogy egyik fotelben ülök, a karfára fektetett deszkán a gép, a lábam meg a szembetolt másik fotelon. Így kibírható.

Csak kétszer is meg kell gondolnom, hogy elinduljak-e pisilni, mert mankóval nem az igazi, főleg, hogy ez nálam három lépcsőfok oda-vissza megmászásával jár. Frusztrál, hogy Lócit apámnak kellett elvinnie moziba, hogy egy közönséges kávéfőzés irdatlan macera, ilyesmi.

Azért a judoversenyre elszenvedtem magam tegnap Dombóvárra. De erről majd külön.