2009. április 4., szombat

Így megy ez

Amikor péntek délután elmentem Jani boltja előtt, meglepve láttam, hogy a bejárat elé lehúzták a rácsot, és csak egy cetli hirdeti, hogy bizonytalan ideig zárva. Arra gondoltam, tán kénytelen volt abbahagyni, mert válság meg minden, ráadásul amit ő árult, arra mostanság amúgy is egyre kevesebb a vevő.

Aztán ma délután hívott egy közös ismerősünk. Azt kérdezte, beszállok-e a koszorú árába. Jani meghalt. Egyszer csak. 55 évesen, focizás közben a pályán. Állítólag tudni lehetett, hogy baj van a szívével, de az orvosok azt mondták, azért nyugodtan játszhat.

És persze önző az ember, mert erről az jut az eszembe, hogy ha van is még 16 évem addig az 55-ig, de bizony azért akad kevéske gondom a szívemmel, még ha az orvosok nekem is azt mondták, hogy a magam kis amatőr szintjén nyugodtan sportolhatok. Persze aggódni nem fogok, és nem jut ezután sem eszembe majd minden foci előtt, hogy. Az ordas nagy baromság lenne, asszem. Csak hát.

Akárhogy is. Isten veled, Jani. Akárkinek szurkoltál közös kis csapatunkon kívül: You'll Never Walk Alone.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin