Mortális Instrumentumok

Na, akkor elárulom, mi az ördögön dolgozom éppen. Egy Cassandra Clare (ál)nevű néni írta a könyvet, és az a címe, hogy City of Bones. Magyarul persze az lesz belőle, hogy Csontok városa, mer mi más. Súlyosbító körülmény, hogy a regény egy trilógia első kötete, aminek az a címe, hogy Mortal Instruments. Na mongyuk itt már nagyobb gondban vagyok a címmel. Merugyanis az egész cucc mottója egy idézet a Julius Caesar-ból, és bezony ebben szerepel az ominózus két szó. Na most a JC-t eddig kutatásaim szerint kizárólag Vörösmarty fordította magyarra, és a szívás az, hogy kurvára kihagyott minden olyan szókapcsolatot, ami a "mortal instruments" megfelelőjeként mint a trilógia címe szóba jöhetne. Úgyhogy valszeg nekiállok majd Shakespeare-t fordítani. Nem feltétlen a teljes Julius Caesar-t (bár szép feladat lenne), hanem csak ezt a néhány sort.

Hogy egyébként:

I have not slept.
Between the acting of a dreadful thing
And the first motion, all the interim is
Like a phantasma or a hideous dream.
The genius and the mortal instruments
Are then in council, and the state of man,
Like to a little kingdom, suffers then
The nature of an insurrection.

Amúgy meg az egész (már úgy értem, a Mortal Instruments, nem a Julius Caesar) alapvetően tinilányoknak szól egy tinilány főszereplővel, akiről jól kiderül, hogy az anyukája Árnyékvadász volt, amit azt jelenti, hogy mindenféle dimenziókból érkezett rusnya démonokat tett el láb alól, de aztán kavarás volt, és satöbbi meg minden, akit érdekel, majd elolvassa jól.

A lényeg, hogy adott tinilány megtudja magáról, hogy ő tökre nem olyan, mint a többiek, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy Kovács Juli 11.b remekül tud azonosulni a karakterrel, mert hát persze ő se bánná, ha kiderülne, hogy. (Feltéve persze, hogy Kovács Juli 11.b tud olvasni, ez nem annyira általános manapság, bár szerencsére van rá példa.) Mindenesetre én jó pár csajt tudok a suliban, aki kajálja az efféle könyveket, úgyhogy szerintem meg lehet találni azokat a népeket, akik kapnak az ilyen Harry Potter farvizein evező misztikus valamire.

Plusz korrektül meg van írva a dolog, a stílusa a maga szarkasztikus, finom humorával meg direkt fekszik nekem; ha valami perverzió folytán tinilányoknak akarnék démonos-angyalos-árnyékvadászos-vámpíros-vérfarkasos-izés trilógiát írni, magam is ilyesféle mondatokat szülnék.

Csak mongyuk nem ennyit - főleg, hogy ahogy nézem még negyedik kötet is készül a trilógiához meg íratik a viktoriánus Angliában játszódó előzménytrilógia is. Hát ha ezeket sorjában mind megkapom, keményen meg fogom unni a cuccot, stílus ide, stílus oda.

Ennyire forrón azért nem eszik a démonok se a kását, előbb még sorban áll itten másik két dolog. Róluk majd a maguk idejében, de ők azok:

A. M. Jenkins: Night Road
Joe Abercrombie: The First Law: Book One - The Blade Itself (Ezzel speciel keményen fogok szívni, hosszú, kurva nehéz szöveg - bár úgy tűnik, nem ellenszenves -, és sietnem kell vele. Ráadásul szintén trilógia első kötete.)